2007. augusztus 23., csütörtök

Beszélgetés és szabi


Még nem tüntem el, csak kínlódom az irodában. Kiderült, hogy szabim előtt lenne még bőven munka, amit meg kéne csinálni, illetve, amit nem szeretnék átadni a helyettesemnek. Nem azért, mert nem bíznék benne, hanem azért mert több időben kerülne elmagyarázni, mint magam megcsinálni.

Egyébként kedden érdekes napom volt. El kelett beszélgetnem egyik kolleginával. Már egy ideje sejtettem, hogy bejövök neki, úgyhogy rászántam magam és ebéd alatt elmondtam neki mi is a helyzet velem, vagyis, hogy meleg vagyok. Mivel a beszélgetés már egy pár nappal előtte be volt harangozva, már mindenfélére számított. Csak erre nem... Ebéd alatt párszor el is csendesedett. Kicsit el is húzódott az ebéd. Normál esetben általában 20 perc alatt végzünk, kedden másfél órás volt. A másik témát egyelőre hagytam. Ilyen szempontból, szerintem nem javasolt halmozni a dolgokat. Majd annak is egyszer eljönn az ideje. Egyébként ami érdekes, hogy Hollandiában sosem vettem észre ha egy csaj kedvelt, csak jóval utánna hallottam a pletykákat, hogy xy-nak tetszettem. Itt Magyarországon meg sokkal jobban veszem észre...

Ma napközben, elszaladtam az utazási irodába. Megvettem a búszjegyemet a Bécsi reptérre, úgyhogy az utam most teljesen le van szervezve. Csak annyi hiányzik még, hogy meg kell tudnom az apartman címét Ibizán. Az a holland barátom mondta, hogy eljönn értem a reptérre, de biztonság kedvéért inkább a címet magamnak is leírom, nehogy közben jöjjön valami és nem tud értem eljönni. Vasárnap reggel a 9.-én majd fél hatkor ébresztő, hatkor indulás. Ha minden igaz, kb délután 5, fél 6-ra leszek az apartmanban. Visszafelé szintén időben kell majd kelni, mivel reggel fél nyolckor indul a gép. Azt sejtem, hogy este 23-re otthon leszek, remélhetőleg teljesen kipihenve... Tegnap édesanyámnak elmondtam, hogy megyek szabadságra, Ibizára. Kicsit féltem attól, hogy elmondom, mert olykor mindig annyi kérdést tesz fel: kivel, miért, hova, minek, stb. Most meg csak annyi volt, hogy mikor indulsz, mikor jössz vissza? Lejössz még hozzánk, mielőtt indulsz? Csakúgy csodálkoztam; egy pár másodpercig teljesen el is némultam. Egyébként, egy jobban kezdem észre venni, hogy a kapcsolatom édesanyámmal változik. úgy tünik, hogy végre felnőttként lát, már nem vagyok a "kisfia". Ez nagyából akkor kezdődött, amikor elmondtam neki, hogy HIV-fertőzött vagyok. Nagyából egy év kelett nekem ahhoz, hogy elmondjam. Gondolom attól döbbent rá édesanyám, hogy nem vagyok már gyerek.

Közben be is fejeztem az antibiótikum kúrát, de még mindig úgy köhögök mint elötte. De csak ennyi a bajom. Nem fáj a torkom, csak úgy köhögök, mint a profi bagós. Az lesz majd az érdekes, ha a negyedéves kontrollon a doki majd az fogja mondani, hogy jobb ha abbahagynám a cigizést. De egyébként, már azon is gondolkoztam, hogy ez a fáradtságtól van. Ha kipihenem magam, majd magától elmúlik ez a gond a torkommal. Majd szeptember 17.-én ez ügyben többet tudok mondani.

Nincsenek megjegyzések: