2007. augusztus 21., kedd

Uccsó buli

Ma este volt az utolsó bulim Ibiza előtt. Tüzi játék után (igen voltam, és nagyon tatszett) haza mentem, megettem a rakott krumplit, amit a szomszédaszzonytól kaptam ma este, és elmentem megint a bárba. Amikor elkezdett esni, már azon járt az eszem, hogy kell ez nekem? De tegnap este félig meddig megigértem a Mike-nak és Jason-nak, hogy ott leszek még az utolsó estén, elköszönni. Amikor odaértem, kiderült hogy Mike már kidőlt, nem bírta a strapát és lefeküdt, mivel holnap reggel 6-kor indul a repülőjük. Jason azért ott volt Van-el, egy másik sráccal Washington DC-ből. Van péntek este is itt volt már, de más utakon járt. Megint jó nagyokat beszélgettünk, közben meg Jasonnek próbáltam taxit intézni hajnali 4-re. A Zóna Taxi nem vett már fel rendelést és a társaság, amit szoktam használni nem volt elérhető az eső miatt. Kürölbelül fél 12-kor ment vissza az apartmanba, ahol eddig volt. Van-nel még tovább dumáltunk mindenféléről. Kiderült, hogy gyóygszabadalmakkal foglalkozik, jogászként. Barátja orvosnak készül a haditengerészeti kórházban Washington-ban. Közben egy svajci srác hozzánk jött és elég zavaróan viselkedett. Nagyon arrogáns volt, minden jobb volt London-ban (ahol most él) és nem sokára San Diegó-ban költözik. Negyed kettőkor együtt mentünk el, az utcán is beszélgettünk még, amíg egy irányba mentünk.

Miközben egyedül haza sétáltam mindenféle eszembe jutott, ami hiányzik Hollandiából. Nem, határozattan nincs honvágyam, de vannak dolgok amit ott csináltam és itt kimaradnak. Egy tömör példa, hetente egyszer jártak hegedűórára Leidenbe, ami egy 15-20 perces bicikliút volt (szél fügvényében). Még esőben is bicajoztam, hegedű tokjában, hátizsákban, kezemben meg esernyő és úgy pedáloztam be. Közben meg trécelgettem ezzel-azzal telefonon. Már lassan két éve, hogy a hegedűmhöz nyúltam, biciklizni már két és fél éve nem csinálom. Egyébként, mostanában mintha több kedvem lenne a sporthoz. Egy másik dolog, ami hiányzik az evezés. Amikor egyetemre jártam egy pár évig eveztem. Amit abba nagyon szerettem, ha az ember benne van a ritmusban, beszükűl a látóköre, csak az előtte lévő embernek a hátát látja, vízpart meg egy hosszú zöld vagy sötétzöld (attol függ, hogy fűves part vagy nádas melett ment el az ember) és egyre gyorsabban, amig fel nem robban az ember tüdeje és akkor még egy lapáttal rá. És mind eközben tartani kell a ritmust, mert ha valaki nem tartja, akkor lelasítja a hajót, vagy akar fel is borúlhat (ami ősszel vagy télen nem igazán nagy buli, főleg ha 15 km-t kell hazaúszni). Befejezem most ezt. Most itt élek. Itt más dolgok vannak. Megyek aludni, holnap reggel fél hétkor, négy óra múlva, csörög az óra...

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

egész megnyugodtam, hogy nemcsak én vagyok olyan elvetemült, hogy az éjszaka kellős közepén bejegyzéseket írok.. :)

Independence írta...

Tőled tanultam Kedves Nes! Amikor egyszer nem tudtam aludni, rendszeresen olvastam az új bejegyzéseidet, amikor ott írtad őket...

De a vicc az egészben, nem is vagyok fáradt (még).

Egyébként, tetszik az oroszlános kép!

Névtelen írta...

ó, tőlem mindenki az önsorsrontást tanulja, meleg lesz a tüzem a pokolban :)

egyébként a fáradtság később jön. nekem volt már több ilyen periódusom, előfordult, hogy fél évig 3-4 órákat aludtam csak naponta. aztán úgy kidőltem, hogy csak úgy porzott :)
szóval vigyázni kell ezzel.

az oroszlánok meg zabálnivalók :)

Independence írta...

Á, dehogy önsorsrontás. Ezt inkább máshogy nevezném: feszültséglevezetés (vagyis az én számomra). Majd ma este időben lefekszem...

Te csináltad a képet? :)

Névtelen írta...

á, dehogy. ilyet nagyon nehéz fényképezni, mert ilyenfajta ragaszkodás nincsen az oroszlánok között, valószínűleg pillanatkép.

de vannak saját fotóim is, azon kisoroszlán van (az itteni vadasparkban született néhány hete egy kölyökoroszlán :)

Independence írta...

Olvastam a blogodban... ;-)

Névtelen írta...

hmm, de szorgalmasan olvasol :)