Nem unatkozom...

Úgy látszik el kezdtem az edzést Ibizára. Megint szép időben jöttem haza és majdnem sikerült berugnom. És csak 1 liter sörtöl! Mondjuk, az könnyen eshet meg, ha az embernek vagy nincs kedve enni, vagy elfelejt enni (igen, mind a két dolog megeshet egy napon). Az este elején három lehetséges tervem volt. Az első, hogy elmegyak ahol tegnap este voltam. A második meg az, hogy találkozom az Mike és Jonas-al az Alteregóban. Az utolsó meg az volt, hogy kiütöm magam és lefekszem. Az első kettő megvolt. A harmadik nem fog már sikerülni, mivelhazafelé menet, 50 perc alat teljesen kijózanodtam. Legalább mára is megvan a napi mozgás.

Szóval, ott kezdtem az estét, ahol tegnap voltam. Volt még valami intézni valóm. Negyed 11-re ott voltam, megittam a két korsó Sopronit. Aztán beszéltem az egyik pultossal és elintéztem amit kelett. Nemrég valaki azt mondta rólam, hogy egy "nagy kedves állat" vagyok. De még egy nagy kedves állat is feldühíthető, ha megvan rá elegendő indok.

Háromnegyed 12-kor leléptem és elsétáltam az Alteregóba. Miután kifizettem a beugrót és megkaptam a karkötőt, lementem és először azt hittem, hogy valami baleset történt. Mintha mindenkinek felrobbant volna a hajszárítója, vagy megrázta volna az áram hajszárítás közben. A divat sosem volt a világom és rájöttem sosem lesz. Majdnem síkítva szaladtam ki a helységből, annyi volt a divatosabbnál divatosabb nyunyóka. Lehet, hogy én nem értem, de nem nagyon bírom a klónokat. Nagyon úgy tűnt, hogy a klóntilalom nem működik. De mivel meg volt beszélve a két sráccal, mégis tovább mentem. Megtaálátam őket és folytatuk a beszélgetést. Meg is néztük a műsort (transvesztitashow volt és utána fellépet egy bizonyos Nikki és Klub 54). Nem is volt rossz. Mondjuk a travishowban láttam egy-két kisebb hibát (Hollandiában egy idejig rendező voltam az egyházi szin-, pantomím- és tánccsapatnál, úgyhogy ilyen dolgokat még mindig észre szoktam venni). Összeségében a show nagyon tetszett, nekem és az srácoknak is. Show után meg tánc volt. Volt egy pár jó dal és táncoltunk egy jó idejig. Végül háromkor léptem le és haza gyalogoltam.

Útközben, a József Nádor téren láttam két turistakoscit. El voltak tévedve. Majdnem oda mentem, hol felajánljam a segítségemet, de az Alterego felé, a Bajcsy-Zsilinszky-n a Bazilika magasságában, megszólított egy olasz ember, hogy merre van az út Bécsbe. Akkor még rendesen lötyögött bennem a liter sőr és bátran kezdtem el mesélni neki az utat franciúl, de már perceken belűl félig-meddig olaszúl is. Lehet, hogy az alkohol segíti a nyelvtanulást... Közben, hazafelé, az alkohol már elpárolgot és siettem haza. De nem is kértek segítséget. Amikor a tér végénél jártam, két nő megszólított, hogy hova megyek. Válaszoltam, hogy haza. Nem mennék el velük egy kicsit, szórakozni kettőjükkel? Erre azt mondtam, hogy, bocsi, de meleg vagyok. Sok mindent lehet mondani Budapestről, de azt nem, hogy unalmas város.

Ezek a séták hazafelé egyébként nagyon jók. Van ideje az embernek végiggondolni a történteket, stb. Útközben még annyi minden jutott eszembe, hogy még írhattam volna vagy négy bekezdést, de szerencsétek van... Mire hazaértem a legtöbbet elfejeltettem. De közben 4 óra 18 lett. Bőven itt az ideje, hogy menjek aludni.