Kezd már unalmas lenni, de annak ellenére ma este nagyon jól éreztem magam. Talán kitaláltátok; megint bárban voltam. Tegnap este láttam egy helyes pasit, aki próbált ismerkedni, de mivel nem éreztem túl jó magam (hülye fejemmel üres gyomorra ittam és ideges is voltam) eléggé bunkó voltam vele. Gondoltam ma este megnézem, hogy ott van-e. Ott volt, de nem nagyon adódott lehetőség ismerkedésre, beszélgetésre. Lett volna egy lehetőség, de azt lekéstem, mert haboztam. Mire eldöntöttem, hogy oda ülök melé, már más ült oda és abban a percben gyökeret is eresztet. Még atombombával sem lehetett volna kirobbantani a helyéről. Ide ültem, oda ültem. Közben meg ittam az Amaretto-Colámból (mielőtt elindultam magamba erőszakoltam egy zsemlét és a bennt a városban a Mekinél még egy Cheeseburgert ettem és egy milkshaket ittam. Ez elegendő alapozásnak bizonyúlt, mert a négy Amaretto-Cola nem ártott.
Egy idő után két maci mellé kerültem. Kiderült, hogy Kanadából vannak itt egy párhétre. Az egyik, Les, magyar származású, de már nagyon rég kint él Kanadában, Calgary-ben. Nyolc éve van együtt párjával, Steve-el. Össze is házasodtak. Kiderült, hogy Kanadában is létezik már meleg házasság. Most itt vannak, mivel a Les édesanyát látogatják meg, aki Pesten él. Jól elbeszélgettünk. Olyan egy, fél kettő óra környékén haza mentek és én is készülődtem haza menni, amikor felbukkant két ismerős: Mike és Jason. Előtte a White Party-n voltak az Alteregóban, de nem érezték túl jól magukat. Velük még fél háromig dumáltam. Egyébként, nagyon feltünő voltak az előitéletek oda-vissza. Nem voltak nagy előitéletek, de mindig vannak. Amikor megismertem Mike-ot és Jason-t, eléggé felszinűnek találtam őket, de kiderült, hogy azért nem annyira. Főleg a Mike (az idősebb) nagyon sokat tudott a világról. Végül tíz perccel 3 előtt hazaindultam (igen, megint gyalogoltam, de most egy röpke háromnegyed óra alatt értem haza). Ezek a séták jót tesznek, azt veszem észre magamon, hogy több energiám van és általában jobban érzem magam.
Holnapi programom az lesz, hogy takarítani fogok. Már nagyon kéne. A konyhám olyan, mint egy kis Csernobíl. Szeptember végén jönn a hugom, és szerintem tutti, hogy egy pár éjszakát itt akar aludni. Ha nem csillog-villog minden, jövőre is hallani fogom. Ha beosztom a munkát, meg lesz minden mire ide ér, még ha a hetes kiruccanásomat is beleveszem... Közben 4:23 van. Kéne menni aludni, de abszolút nem vagyok fáradt. Ez majd érdekes lesz a keddi napra nézva. Majd meglátom mi lesz, vagy ahogy angolúl mondják: I'll cross that bridge when I get there.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése