Csend

Most ébredtem... Kicsit elaludtam magam, ami nem csoda, mivel négy után feküdtem le. Nem tudom, hogy miért állt le a hurrikán a fejemben. A két lehetőség: vagy most túl fáradt és kába vagyok, vagy a tegnapi beszélgetés a barátommal Amsterdamból végre helyre rakott mindent. Majd napközben fog kiderülni. Most hogy csend van, számomra kiderűlt mi is volt a bajom. Nem féltékenység, nem türelmetlenség. Féltem. Féltem, hogy az egésznek a végén csak egy nagy seb marad a lelkemben. Éltemben először van az, hogy valakinek ennyire kinyitottam a szívemet és ennyire el tudtam magam engedni. Egyfelől az jó dolog, másfelől nagyon nagy felületet ad sérülésre. Még meg kell tanulnom még jobban megbízni Schatzi-ban.

Ma este megyek röplabdázni. Ha most utánna gondolok, sok kedvem van röpizni. Most írás közben remélem, hogy a Schatzi-vel minden rendben, a "nincs hír az jó hír" alapján. Ma este úgy gondolom, hogy korán próbálok lefeküdni.

Tegnap este egyébként kiderült, hogy az ex-párom Hollandiából jól van. Nagyon el van foglalva a munkájával és a lakása berendezésével. Május elején sikerült vennie, annak ellenére, hogy rokkant nyugdíja van fertőzése miatt. Az elég nagy teljesítmény, szerintem. Egyébként nem kétkedtem benne, hogy sikerülni fog neki. Abszolút nem hülye gyerek. Mielőtt az egyik napról a másikra elvitte a fertőzés az erejét, egy menedzser volt elég nagy részlegen. Sokat és keméyen dolgozott mindig. Amint kiderűlt, a közös ismerősünknél is már érdeklődött utánnam, hogy mi van velem. Szerintem az jó jel, mivel az jelenti, hogy neki csak egy kis idő kell neki és nincs hallálos harag. Részemről az soha nem is volt, de nem tudtam, hogy az ő részéről mi van.

Közben meg rájöttem, hogy tízkor van egy telefonos megbeszélésem a holland és svéd főnökemmiel. Mivel nem tudtam volna időben beérni az irodában, úgy dönöttem, hogy itthonról kezdem a napot. Interneten be tudok jelentkezni a hálózatra és majd a megbeszélés után megyek be. Most be is fejezem, mert közben tíz van.