Fárasztó hétvége

Április utolsó bejegyzésként akartam megcsinálni amit most írok, de nem jött össze. Lekéstem a határidőt, ami perssze éjfél volt. Van amikor előfordul hogy lekések egy határidőröl. Általábban nem rosszindulatbol, hanem azért mert néha egy kicsit túl sok van belőlük - a határidőkböl - és néha kell egy kis élet is határidő nélkül. Egyébként, a hétvégém úgy elszaladt mint a róka által üldözött nyúl. Néha fárasztó, de szeretem így, megszoktam.

Péntekeste elég későn jöttem vissza Belgiumbol. Antwerpennél megint dugó volt (mindig van) és egy jó két órás út várt rám. Mire megint Hágában voltam majdnem tíz óra volt. Mechelenben valami közben jött, és csak fél nyolckor mentem haza. Néha azon gondolkozom hogy a Schatzi képes lenne-e kirobbantani az irodábol. Nemtom... nehéz eset vagyok. Vacsora után elég gyorsan mentem aludni, mivel szombat reggel fél tízre el kellett mennem ahol régen laktam. Volt valami intézni valóm. Aztán meg vissza Hágába. Volt egy vizslasétáltatás a királynő palotája melletti erdőben. A kutya rendesen elfáradt, én is. Majdnem 75 perces séta volt. De nagyon jól esett, sütött a nap, volt egy kis szellő. Élveztem! Késő délután meg elmentem Amszterdam mellé , ahol a párom, ex-párom él (helyzet megint nem tiszta...). Ott aludtam nála, még együtt él az ő exével. Miért ne lenne egyszerű az élet... ;-) Péntek este négyesben vacsoráztunk és néztük a televiziót.

Vasárnap reggel 11kor keltünk (csak ketten voltunk, mivel a párom exe már elment dolgozni kora reggel) és reggeliztünk miközben néztük a tévét. Teljesen elszoktam a tévézéstöl, mivel otthon nekem nincsen. Nincs nagyon időm tévét nézni. Egyébként, mióta nem nézem, veszem észre mennyi idő megy el a tévézéssel... Vasárnap este meg bementünk Amsterdamba, kivettünk egy szobát egyik szállodában. Este már ketdődött a nagy buli, mivel hétfőn itt Hollandiában a királynő születésnapját ünnepelték. Az este még bementünk a városba, hogy keressünk egy helyet bulizni, de nem nagyon volt szimpatikus hely. A végén vissza mentünk a szállodába és aludtunk 10-ig. Kószáltunk a városban és csodálkoztunk hogy honnan jönn a sok őrült ember... A legtöbb ember valamilyen narancssárga öltözetben volt. Az a holland királyi családra utal. A távolmúltban volt hogy az Oránia hercegség a jelenlegi holland királyi család kezében volt. A zene a városba annyira összekeveredett hogy nem is volt lehetséget bármit is hallani. És emelett a tömeg olyan nagy volt hogy már kezdtem ideges lenni (nem nagyon szeretem a nagy tömegeket). Közben a turisták agyba-főbe szívták a füves cigit... Már annyira büdös volt hogy szédültem itt-ott.

Ma este meg hivatalos voltam barátoknál. Nekik még őszkor elmondtam hogy mi a helyzet. A férj teológiát végzett és most jelentkezett egy lelkészi posztra egyik faluba itt a környéken. A feleség meg tanító. Véletlenül ment az egész, úgy volt hogy rákérdezett a barátom hogy mi volt velem, és akkor el is találta, nem akartam semmit se mondani, akkor. Ma volt az első alkalom hogy személyesen találkoztunk, mióta megtudták a hírt. Nem változott semmi a magatartásukon. Vacsora után dumáltunk és még egy társasjátéket is játszottunk. A végén este 11-kor mentem megint Hága felé. Most meg eléggé ki vagyok fáradva, úgyhogy megyek lassan aludni.