Őrültség

Most olvasgattam holland híreket. Nem nagyon szoktam róluk írni, de amit itt és itt olvastam, eléggé megijesztetett engem. Perssze, voltak mindig emberek akik tudatosan megferzőztek másokat, de ami most bukkant fel egyik észak-holland tartományban eléggé rémísztő. Negy férfit tartóztattak le, azzal a gyanúval hogy HIV-el fertőzött vért tartalmazó injekciós tűt szúrtak áldozataiba, miután elkábították őket. Erre mit mondhat az ember?

Tíz éve hogy Clinton elindította a vakcina programot

Ma reggel ezt a cikket láttam. Napközben szándékoztam írni róla, de nem volt rá időm, azért most írok. Ebben a cikkben (angolul) a Scientific American-be a vakcina utáni kutatásokrol írnak egy összefoglalót hogy mi történt a múlt 10 évben, mióta Clinton célként kitűzte egy HIV elleni vakcina előállítását. Tíz év alatt nem történt semmi? Ezt nem így fogalmaznám. Igaz, nincsen még vakcina, de azért van előrelépés. Már 1997-ben sok tudós mondta hogy a Clinton által emlegetett 10 év túl optimista volt. A fő gond, de gondolom legtöbb ember már tudja, hogy a vírus kimondottan könnyen tudja váltani a külsejét. A cikkben azt írják hogy egy emberben a variáció a vírusok DNS-jei között nagyobb lehet mint a variáció az influenzavírusok DNS-jei közöt az egész világban. Magyarán: nagyon gyorsan és könnyen változik a vírus és emiatt olyan nagyon nehéz hatékony vakcinát készíteni ellene. Egy oltás csak azok a variációk ellen hatékony, amelyeket a vakcinában tettek. Az írok azt írják hogy a legtöbb kutató most előbb egy "immunerősítő" vakcinára összpontosít. Ez nem védi meg az illetőt, de jobban aktiválja az immunrendszerét hogy hatékonyabban tudjon ellenálni a vírus ellen. A következő lépés egy teljeskörű oltás lenne.

Pünkösd hétvége

Nemrég jöttem haza vidékröl, szüleimtöl. Az út odafelé nem volt túl könnyű, mivel nagyábol alva tettem meg az utat, de azért sikerült odaérnem (ami nem csoda egy éjszakás buli után *grin*). Apám még értem is jött a szomszédfalúba, mert nem lett volna busz tovább. Szombat este kb 11 felé dőltem be az ágyamba és nagyon mélyen aludtam. Vasárnap reggel édesanyám ébresztett, mert az este megígértem hogy elmegyek velük a templomba. Elfejetettem hogy itt Magyarországon az a szokás hogy Pünkösdkor konfirmálás van. Az istentisztelet alatt nem tudtam nagyon koncentrálni. Nem a pünkösdi szövegen járt az eszem, hanem egy ó-testámentumi szövegen gondolkoztam el, Dávid király egyik története. Ez a történet egész nap fejemben volt. Még most is ezen morfondírozgatok.

Édesanyámon nagyon nem vettem nagyon észre semmit, az előző találkozónkon elhangzottak kapcsolatában. Mióta elmondtam hogy fertőzött vagyok, telefonon gyakrabban kérdezi hogy hogy vagyok, hogy minden rendben velem. Most hogy ott voltam meg belém tömte az egészséges kajákat. Két és fél nap alatt volt majdnem egy kilo eper, volt cseresznye. Kajához friss zöldség a kertböl, saláta dögivel, friss spenót. Ez az egészséges kajálás egyébként sem ártana senkinek. A kertben láttam egyébként hogy kezd már rendesen érni a ribizli és a málna is. Majd a nyáron megyek málnát "legelni". Egyébként, szerintem úgy a legfinomabb, frissen a bokorrol. Alig várom már hogy a fehér málna megérjen, az a kedvencem. Egy kicsivel édesebb a hagyományos piros verziónál.

Bulizás, végre!

Épp most jöttem haza bulizásbol. Határozattan jól esett! Ötig volt nyitva a bár/diszkó és addig is voltunk (három kolleginával voltam). Végig táncoltuk az egész éjszakát. Ami nekem jó volt hogy nagyábol elengedtem magam. Ittam, cigiztem és nem érdekelt hogy nem tudok táncolni, röviden éltem és jól éreztem magam. De azért túlzásba nem vittem... Cigiböl csak egy volt (ami elég is volt), piábol nem nagyon sok, de a szokásosnál kicsivel több, de az ami volt, jól esett. Fordított sorrendben egy Cuba Libre volt, Tequila Gold, egy korsó sör és elsőként egy Tequila Gold.

Az este kezdete nem volt túl zökkenésmentes. Én egy órát késtem, mivel elaludtam a kádban.... attol ébredtem hogy már hideg volt a víz. Akkor még azon gondolkoztam hogy menjek-e vagy sem. Hogy mi volt végülis már az első bekezdésben olvashattatok. Azért kellett gondolkoznom a témán, mivel az előző este hajnal háromig beszéltem egy görög barátommal telefonon. Egy két órás videót látott, amiben többek között a Christine Maggiore és a Peter Duesberg is szerepelt. A görög srác egyébként szintén HIV fertőzött. Ez a video őt teljesen bekavarta és félre vezette. Az este egyébként éjfélkor mentem haza az irodábol, mivel péntek reggelre be kellett fejeznem egy munkát. Emiatt volt hogy hajnali 3-kor fejeztem be a telefonálást.


Ja, majdnem elfelejtettem. Miután bezárt a bár, mind a négyen elmentük a Margit szigetre, megnéztük a napfelkeltét. Szép volt. Feljött a nap az épületek mögűl és szinte mindjárt a felhők mögé ment. Perssze a csajok még mindenféléröl dumáltak. Nekem akkor nagyábol az agyam már kikapcsolt. Olyan fél hétkor indultunk vissza. A csajok még arrol beszéltek hogy még mennének valahova, én boldog voltam amikor haza értem... Most eléggé fáradt vagyok, de úgy gondolom az ilyen bulikra rendszeresebben el kéne mennem. Minden frusztrációt amit a munkahelyemen felhalmoztam, ott hagytam a bárban.

Gonosz vagyok

Ma meg vagyok elégedve magammal. Reggel háromnegyed nyolcra sikerült bejönnem (már a második napja). Reggel sokkal jobban tudok dolgozni; hüvös van, nyugi van és nincsenek kérdező kollegák. Most már azt vezettem be hogy ha rajtam van a fejhalgató és hallgatok zenét (most két hete a gregorián énekek mennek) a kollegák nem zavarhatnak. Nem mindenki tudja még, sajnos. Ebéd után egy meglepetés ért engem. Be kellett mennem a volt menedzseremhez. Ebéd előtt volt egy kis ügy indiai kollegáimal. Egy tucatnyi kollegának olyan emailt küldött amiszerint én hülye vagyok hogy valamit merkérdeztem. Utánna néztem a dolgoknak, és kiderült hogy a csajszi hazudod. Szerintem finoman visszakérdeztem nála hogy magyarázza meg hogy ez hogy lehet hogy csak egy fél órája van megcsinálva valami, ahol ő meg azt állítja hogy május 9.-én már megcsinálta... Síri csend és ebéd után beszélgetés a volt menedzseremmel. Londonba és Amerikában egy-két fejes ideges lett emiatt...

Közben meg nézelődök szálloda után. Nem szoktam ennyire gonosz lenni, ezt a fáradtság okozza. Ahogy most állnak a dolgok, valószinűleg július 14-tol veszek ki egy hetet. A szállodát, valahol a hegyekben, még keresem. Környék ami eddig felmerűlt: Kőszeg, Mecsek, Cserhát és a Pilisi Hegység. De kaptam meghívót is Hollandiábol. Azon még gondolkozom, de szerintem most inkább Magyarországon marad. Majd máskor megyek Hollandiába.

Stornó

Most jöttem vissza francia nyelvtanórámrol, volt egy ötletem a hétvégen, egyenlőre stornó. Az ötletem ami a hétvégén volt, hogy júniusban kiveszek egy hetet (minimum) és elmegyek valahova ahol kutya sem ismer, nincs tévé, rádió és kikapcsolom a telefonomat és pihenek, meditálok, magamhoz térek. Már nagyon úgy érzem kezdem kicsit túlpörögni magam. Szombaton, amikor teljesen és véglegesen szakított velem a párom Hollandiábol, a reakcióm nem volt nagyon erős, tudomásúl vettem. Kész. Ennyi. Ez részben azért is van, mivel energiaszintem nagyon a padlón jár. Azt a blogbejégyzéseimen i sészre veszem. Sokkal többet szeretnék leírni, de nem megy. Nem tudom összeszedni a gondolataimat, nincsen türelmem végig nézni amit kellene. Hála a Schatzinak hogy eddig kibírtam, ő a múlt hetekben nagyon sok energiát adott (Schatzi, tudom hogy nem így beszéltük meg, de meg szeretnélek köszönni hogy kaptam erőt tőled ;-) ).

De sajna a tervnek most lőttek. Leghamarább júliúsbol lehet belőle valami. Ahogy írtam ennek a bejegyzés elején, épp most jöttem vissza francia órárol. Egész órán nem is esett szó a szintfelmérő vizsgámrol, csak rettentem mennyire rosszúl megy a társalgás franciául mostannában. Az óra végén valahogyan meg mertem kérdezni hogy mi volt az eredményem. Majd hanyat estem: kb 74%-os volt. Erre nem számítottam. Attol féltem hogy épp megütöm az 50%-at. Közben azt is hallottam mikor lesz a "nagy", hivatalos nyelvvizsgám. Az a fő oka annak hogy a pihenésemnek és meditálásomnak egyenlőre lőttek. Ha jól tudom, június 25.-én meg kell jellennem a francia intézetben. Előtte meg még kemény munka vár rám.

Pihi

Nem rég jöttem haza. Tegnap egész nap itthon gubbasztottam, egyrész mert nem volt túl jó kedvem, másrészt mert eléggé ki voltam merűlve. A tegnapi nem túl jó kedvem nagy részben az okozta hogy a(z) (ex-)párom Hollandiábol véglegesen szakított velem. A kapcsolat már egy ideje nem volt a legjobb. Miután visszajöttem Indiábol, szakított velem, de még kapcsolatban maradtunk. Most az a kapcsolat is megszakadt. Sajnálom hogy megszakadt, de lehet hogy ez jobb az exemnek. Délután meg moziban voltam.

Ma este meg beszéltem telefonon két barátommal Hollandiában. Az egyikel háromnegyed óráig dumáltam. Nem rég kezdett egy tanácsadói irodát és most, negyedév után, jól megy az üzlete. Tőlem meg azt kérdezte hogy hogy szolgál az egészségem (tud a helyzetröl). Utánna egyik legjobb barátommal 70 percig dumáltam. Mindenröl beszéltünk. Megbeszéltük az eredményemet. Ő meg lehet hogy menni fog Rómába, feleségével egy hétre. Nem rég hallotta hogy doktorálhat (Ő egyébként teológus). A vatikán könyvtárában keresni fog iratokat Pelagiusrol. Kicsit irígyelem, mert szívesen mennék én is Rómába. Régen voltam, amikor gimibe jártak, de szívesen visszamennék, városlátogatásra.

Na, lassan befejezem, mivel a hétvégén nem voltam az irodába, holnapreggel (hétfőn) korán be akarok menni hogy be tudjam fejezni a melómat.

Alive & Well - Christine Maggiore - vélemény

Az egyik cikkem kommentjében István a véleményemet kérte az egyik HIV/AIDS-el kapcsolatos oldalrol, amit talált. Egyébként, szeretnék gratulálni a negatív eredményeddel. Igyekezz így tartani, István. Azzal szeretném kezdeni hogy nem vagyok orvos és a véleményem a személyes véleményem.

Az első benyomásom az volt hogy megijedtem a tartalmátol. Szerintem nem rossz dolog ha emberek kritikusan követik a tudományt és olyan kérdéseket tesznek fel amire mások nem is gondoltak. Az benne van a pakliban ha valaki tudományal foglalkozik. De az is benne van hogy nem keverünk össze dolgokat amiket nem tartoznak egymáshoz. Ez az utolsó dolog nagyon veszélyes is lehet.

Az egyik dolog amit írnak a honlap egyik első oldalán hogy nem értik hogy külömböző országokban külömböző módon definiálják az AIDS-et. A különféle definiciók részben abbol erednek hogy ez a betegség egy szindróma, azaz egy tünetcsoport. Ember- és helyzettöl függően máshogy alakúlhat a betegség folyamata. Van akinél elég gyorsan lefolyik, van akinél elég sokáig kibírja a szervezete és vannak is olyanok akiknél látszólag nem is romlik az immunrendszerük látványosan.

Megpróbáltam felírni minden dolgot, ami szerintem nem stimmel a Christine Maggiore honlapján. Nagyon sok volt és nem biztos hogy végeztem volna vele. Annyit szeretnék még róla mondani hogy jobb ha az ember oda figyel arra amit írnak itt, mivel könnyen félrevezethet.

Nem minden rossz amit írnak itt. Ami szerintem jó, az hogy "harcosan" áll az életben. Mind minden betegségnél nagyon fontos hogy milyen az illető lelki hozzáállása. Ha a beteg feladja, még a legjobb gyógyszer sem segíthet rajta. Egy másik jó dolog ebben ezen az oldalon, szerintem, az hogy beszél az alternatív módszerekröl. Ezek segíthetnek, de a legtöbb esetben nem olyan hatékonyak mint a most kifejlesztett és fejlesztendő gyógyszerek, de mindenképp erőshetik a szervezetet hogy minél tovább gyógyszerszedés nélkül élhet az ember.

Utolsóként még a következő linket javasolnám. Itt (angolul) olvasható a bejegyzés Christine Maggiore-röl a Wikipediában. Röviden a történet fontos részei: miután kiderült hogy HIV-fertőzött AIDS aktivista lett és rövid idő utan a disszidensekkel megismerkedett. Férjhez ment, két gyereket szűlt. Sosem szedett gyógyszereket. A fiának nem volt semmi baja, de a lánya meghalt tüdőgyulladásban (Pneumocystis jiroveci, régebbi neve PCP). Ez egy oppurtunista fertőzés, ami már mutat AIDS-re. Ezen kivül a kislánynál azt állapiították meg hogy a korához képest túl alacsony volt a sulya és magassága, ami krónikus betegséggel függ össze. Ezen kivül még más dolgok is voltak amik utaltak HIV-fertőzésre.

Röviden mi a véleményen erröl az oldalrol? Tartalmaz egy, két jó dolgot, de alapbol szerintem eléggé veszélyes oldal, amit jobb ha kerüljük.

Remélhetőleg nyugis nap lesz

Tegnap végre sikerült elmennem röplabdázni. Volt a múlt hónapokban többször is hogy készültem elmenni, de valami közben jött. Nagyon jó volt, majdnem két órát röpiztünk. Az első órában 9-en voltunk, aztán megjött a 10. is. Egy időben elég jól ment, de aztán csak egyszer az volt hogy a szegény szemüvegem a labda után repült. Esetleges álmok egy sportoló pályafutással kapcsolatban még a szemüvegemnél gyorsabban röpködtek el. De a derékfájjásom is, ami már egy bő hónapja zavar. Talán többet kéne sportolni és kevesebet az irodában gubbasztani?

Tegnap délután édesanyámmal is beszéltem telefonon. A hagyományos beszélgetés és egyeztetés volt: apám jönn fel Pestre, mit küldjön, stb. De ami most más volt hogy tovább tartott a normálnál a beszélgetés és még megkérdezte hogy hogy vagyok, hogy érzem magam. Azt kell tudni a telefonbeszélgetéseimröl édesanyámal hogy általában csak egy, másfél percesek szoktak lenni. Tegnap azt hiszem hogy öt vagy hat perces is volt.

Most meg egy nagyobb projekttel vagyok elfoglalva. Péntek a határidő. Közben volt egy fél órás telefonbeszélgetésem egy Indiai kollegámmal. A többi kollegáim tréningen vannak, úgyhogy nyugis az iroda. A kintiek mind szabin vannak, mivel a Beneluxban és Skandináviában Áldozó Csütörtök ünnepnap. Na, megyek vissza a munkámhoz, hamarosan jelentkezek.

István: Nem felejtettelek el, vissza fogok térni a kérdésedre.

Célok

Épp most voltam a volt menedzseremnél. Majdnem egy negyed óráig beszéltem vele. Bocsánat, kezden az elején. Amikor meghallottam az eredményemet, tavaly márciusban, nem voltam a legjobb hangulatban (nem hiszem hogy bárki ezen meg lenne lepődve). Akkor azt határoztam el hogy nekem célok kellenek ha életben akarok maradni. Azért fontos nekem hogy legyenek célok az életemben, mivel egyébként lassan elsorvadok. Már egyszer írtam, ha jól emlékszem, hogy számomra fontos a fejlődés, tanulás, tapasztalatszerzés. A helybenállás, nem fejlődés számomra egyenlő a halálal. Ha fát nézzünk, akkor az is állandóan mozgásban van (nem a szél vagy a vihar által), hanem mert nő, letörik egy ága, vagy bármi.

Ezért látogattam el a volt menedzseremhez is. A jelenlegi pozicíómban még nagyon jól érzem magam, de volt már egyszer hogy az események megleptek és nem tudtam lépni. Nem akarok megint egy ilyen helyzetbe kerülni. Az volt a kérdésem hogy Ő látna-e bennem fantáziát mint menedzser. Őszinte beszélgetés volt. Röviden, azt gondolja hogy képes lennék rá, csak mutassam be hogy képes lennék erre. Most meg azon kéne elgondolkoznom hogy kell nekem az a macera ami ezzel jár. Majd elgondolkozok ezen a témán...

Ma van az első nap hogy a Schatzi-vel nem tudok beszélni, helyzete miatt. Egy pár nappal ezelőtt kicsit megkavartak az érzelmeim, de aztán egy hosszabb telefon után nagyábol le is nyugodtam (szegény Schatzi, tudom hogy abszolút nem szeret telefonálni, de miattam most rákényszerűl). Most magamnak elkönyveltem hogy akár három hétig nem is lesz semmilyen kommunikáció köztünk, legfeljebb egy email itt, ott...

Na, lassan befejezem. Ma este megyek röplabdázni egy pár kollegával. Remélem jó match lesz...

Tisztázódnak a dolgok

Túléltem a hétvégét! Ami a programon volt, nem teljesen teljesedett be (a(z) (ex-)párommal kimaradt a beszélgetés). De annak ellenére megvolt a beszélgetés az édesanyámmal. Szombaton relatíve korán voltam a szüleimnél (kb 3-ra érkeztem). Több óra ment el a vásárlással (palántákat vettünk Fóton és aztán Dunakeszin az Auchanban több órát keverektünk). Vasárnap a tévében néztem a holland istentiszteletek (és egy belga misét). És volt is egy érdekes program az ezoterikus kereszténységröl.

Mind eddig nem tudtam hogy mondjam-e az édesanyámnak vagy sem hogy velem mi van. Délután, ebéd után aztán elmondtam. Nem volt könnyű, de nem is dobott ki az édesanyám a házbol (ezt nem is vártam, egyébként). Édesanyám főleg azért volt megijedve hogy ki fog engem majd ápolni ha lebetegszem és hogy egyedül fogok maradni. Kicsit meg volt lepődve hogy nem kell még gyógyszert szednem. Az apámnak nem mondtam el, egyrészt mert nem volt ott, másrészt mert otthon a gépemben túrkált (megtalálta a blogomat) és ezek alapján úgy veszem hogy Ő már tudja és nem kell neki elmondani.

Ma reggel korábban voltam az irodában mint terveztem, de nem nagy gond. Van mit csinálnom (mindig akad valahogy mit csinálni). De a napomat azzal kezdtem hogy írtam itt a blogomban. Közben egyik kollegám idejött egy jó hírrel: úgy látszik hogy a fia kigyógyúlt rákbol. At utolsó eredmény negatív volt. Ez volt aztán egy jó kezdet a munkahétnek. Közben a BKV-honlapon nézegettem a megközelítést egyes terektöl az irodáig. Kellemes csalódás volt az egyik térröl való beérkezés az irodába. A BKV honlap szerint csak 23 perc.

Érdekes hétvége lesz

Épp most csináltam a vacorámat. Valami újat próbáltam ki, de még nemtom hogy mit gondoljak róla. Tortellinit főztem, Cambozolát daraboltam bele és aztán meg tejföl. Érdekes ízek jönnek össze így.

Ma egyébként korán mentem el az irodábol. Negyed hétkor már össze volt pakolva a cuccom. Az nekem majdnem rekord. Tegnap egy kicsivel később indultam, de magamhoz képest korán. A Schatzi képes kirobbantani az irodábol. Nem hittem volna hogy erre is képes lenne... Eddig senkinek sem sikerült engemet az irodábol kirobbantani. Együtt néztün az Euróvizió Dalfesztivált. A Schatzinak nem tetszett (nem baj Schatzi). Nekem is csak az tetszett benne hogy előhozta a memóriákat az előző évekröl. Volt hogy Hollandiában a kollegákkal leűltünk és csoportosan néztük, vagy egy pár baráttal és közben mindenki kommentározta a műsort.

Ma este a (volt-)párom fog telefonálni. Beszélni akar hogy hogyan tovább. Érzi hogy valami van. A hétvégen meg vidékre is megyek, szüleimhez. Az is érdekes lehet majd. A kép egyébként nagyábol tükrözi hogy érzem magam...

2007 második negyedéves eredmény

Most érkeztem az irodában. Ma reggel voltam a főorvosnál az április 23.-ai vérvétel eredményeiért. A buszom ma reggel dugóba került, úgyhogy negyed órát késtem, de szerencsére nem volt nagy gond. Az orovosom szerint a leleteim jók voltak, csak aggódik a vírusszámom miatt, mivel kicsit magas. Az eredményeim: CD4-szám: 729, 29,5%-al. A vírusszám pedig 443 000 lett. A múltkorihoz képest esett a CD4-szám, enyhén emelkedett a százalék és ugrott a vírusszám. Hogy ne kelljen visszakeresnetek a múltkori (januári) számot: CD4: 962, 29%. Az előző vírusszám 2006 novemberében állapították meg 238 000-en.

Az orvosom azt is mondta hogy kiváncsi hogy meddig bírom ezt a magas vírusszámot. Majd meglátjuk. Annó az volt a tervem hogy minél tovább gyógyszer nélkül szeretném kibírni. De mostanábban azért észre veszem hogy hamarabb fáradok. Hiába, ez a vírus olyan hogy idővel kikészíti a szervezetet, kifárasztja. Nem hiszem hogy az eredeti tervemet bírom tartani (10 év), de majd meglátjuk hol lyukadok ki.

Egyébként feltünő hogy mióta abba hagytam az édesgyökértea ivását, a vírusszám is felment. Novemberig minden nap szinte egy liter édesgyökér teát ittam és a vírusszámom 238 000 volt. Megfontolandó hogy a következő randimig a dokival megint az édesgyökérteát igyam.

Útközben már a gyógyszereken is elgondolkoztam. A Lariam tapasztalataim után, minden áron kerülném a Stocrint, mivel annak is vannak olyan mellékhatásai hogy paranoiát okozhat meg ilyen finomságokat. Egyenlőre csak erre a gyógyszerre mondanám azt hogy inkább ne.

Nyugtalanság

Először elnézést hogy egy pár napig eltüntem, de kicsit el voltam havazva és kissé ki is voltam merűlve. Szombaton is még az irodában voltam, kb este 9-ig. Vasárnap utaztam, a repülő utat szinte teljesen végigaludtam. Leültem a székembe és nem is emlékszem arra hogy fel száltunk volna. Egyszer csak valahol Osnabrück fölött felébredtem és ott volt melettem az ebéd. Megettem és visszaaludtam és Érsekújvár fölött ébredtem megint. A leszállás Pesten nyugis volt és problémamentes. Taxit hívtam és haza mentem.

Otthon lepakoltam, az udvarban még egy kicsit pletykáltam a szomszéd asszonyal. Miután kissé magamhoz tértem elmentem a Schatzi-hoz. Már nagyon hiányzott nekem... Tegnap (hétfőn) egész nap olyan voltam mint a mosott ****. Ezzen az állapoton az 5 kávé sem segített amit reggel ittam, de mindenképp megérte elmmenni a Schatzi-hoz. Tegnap fél nyolckor mentem aludni és ma reggel hétig aludtam, nagyon mélyen aludtam...

Ma reggel meg nyugatalan vagyok. Olyat érzésem van mintha valami nagy dolog fog lezajlani, de nem tudom hogy mi és milyen hatása lesz rám. A vérvétel eredménye nem tud nagyon felizgatni. Lesz ami lesz. Ne feletsjek elmenni csütörtökreggel a dokihoz. A jelenlegi állapotom miatt képes lennék elfelejteni elmenni. Na, most egyenlőre elég gagyogás volt. Megyek dolgozni

"We all stand together..."

Amikor láttam ezt a linket, mindjárt több mint 20 évvel mentem vissza. Amikor az általános iskolába jártam ez nagyon menő volt. Sokáig nem is láttam. A héten bukkantam rá megint. A legideálisabb helyzetben így kéne hogy legyen a világ, ami a dalban van. Ma már a negyedik alkalom hogy hallgatom.

Örömök halmozása

Most szándékosan egy kis időt szakítok az írásra. Tegnap nem volt idő, pedig párszor készülődtem írni. Veszem észre hogy kicsit fáradok, nem sikerül a kelés 6-kor. Most épp Vivaldi-nak a Vespereit hallgatom hogy kicsit magamhoz térjek. Szóval tegnap nem volt az hogy belefulladtam volna a melóba, sőt, még sikerült is időben elmenni az irodábol, csak az egész nap csakúgy robogott tovább. Tegnap este meg hivatalos voltam egy házibuliba Utrecht melett. Hat helyet fél hétkor indultam az irodábol. Fél nyolc, nyolcra voltam ott. Az ex-párom is ott volt. Jó kis buli volt, sokat dumáltunk és emiatt az idő csakúgy szaladt. a Vége az volt hogy hajnali háromkor feküdtem le. Az eredeti terv az volt hogy ma reggel 6-kor kelek. Az nem teljesen sikerült... A végén három negyed 9-re sikerült kiváncorogni az ágyambol. Fél tízre meg az irodában voltam. A napot azzal kezdtem hogy két presszót dobtam le. Aki ismer, tudja hogy az nagy dolog, mivel nem szoktam soha kávét inni. A reggel is úgy ment el, mintha vattában élnék. Nem voltam telesen magamnál. Közben meg azon morfondíroztam hogy a Schatzi milyen kávét főzhet...

Aztán délután fél egykor volt egy telefonos gyűlés. Imádom az ilyeneket. Ez összefügg az egyik szerződésemmel. Röviden: kirobbant egy kis botrány. A munka ami jövő hétre terveztem, hétfőre meg kell csinálni. Storno a szuvenír vásárlás szombaton. Ha pechem van, vasárnap hajnalban is még be kell jönni és aztán szaladni a reptérre hogy időben érjek a járatomhoz. Érdekes lesz. Közben Magyarországon a főnököm meg nem akar nagyon elengedni vissza Hollandiába egy hét múlva. Szerinte telefonon is megoldható. Szerintem meg nem. Az itteni főnököm szerint sem oldható meg telefonon. Majd meglátjuk ki lesz az erősebb. Ja, meg azt is benyögte hogy a munkaleírásomat is rövid távon várja. (Én vagyok az egyetlen aki magának írhatja meg a munkaleírását. Lehet hogy majd utazást is bele fogok írni... ;-) ) Úgyis ki fogja vetettni, de ha nem lőt az ember, biztos hogy nem találja el a célt. Egyébként tapasztaltam is hogy a pofátlanokké a fél világ... ;-) Közben alig várom hogy otthon legyek, legalább egy pár napig. Jó az utazás, de otthon lenni meg jobb. Egyébként is már kezdek kiváncsi lenni a vérvételem eredményére. Nem hiszem hogy gáz lenne, csak érdekelnek a számok ;-) Na, megyek vissza melózni. A fejemben a nyugtalanság egy kicsit lecsillapodott.

Ma Utrecht volt...

Ma reggel megint egy megbeszélésem volt privát ügyben. Reggel fél kilencre (majdnem) ott is voltam, de az ürgének nem nagyon állt be a szája. Kicsit fárasztó is volt. A végén kb fél 10, háromnegyed 10-kor megszabadúltam tőle és indultam Leidenbe. Onnan meg vonattal mentem volna be Utrechtbe. A kollegáim már figyelmeztettek hogy nem nagyon éri meg kocsival menni, mivel vonattal sokkal könnyebben elérhető az iroda (központi pályaudvar melett van). Leiden-i pályaudvaron megvettem az automatában a vonatjegyet és felmentem a vágányhoz. Ott meg az derült ki hogy munkálatok miatt az út bizonyos részén busszal visznek. A szervezás jó volt, de volt egy kis késés. Nemtom még hogy melyik útvonalon fogok majd visszamenni, Amsterdamon vagy Hágán keresztül.

Mindjárt megyek, találkozok egyik barátommal. Egy pár hónapja mondtam meg neki mi van velem. Kiváncsi leszek hogy hogy fog viszonyulni az egészhez. Na, most szaladnom kell, van még 4 percem (most 19:56 van).

Fárasztó hétvége

Április utolsó bejegyzésként akartam megcsinálni amit most írok, de nem jött össze. Lekéstem a határidőt, ami perssze éjfél volt. Van amikor előfordul hogy lekések egy határidőröl. Általábban nem rosszindulatbol, hanem azért mert néha egy kicsit túl sok van belőlük - a határidőkböl - és néha kell egy kis élet is határidő nélkül. Egyébként, a hétvégém úgy elszaladt mint a róka által üldözött nyúl. Néha fárasztó, de szeretem így, megszoktam.

Péntekeste elég későn jöttem vissza Belgiumbol. Antwerpennél megint dugó volt (mindig van) és egy jó két órás út várt rám. Mire megint Hágában voltam majdnem tíz óra volt. Mechelenben valami közben jött, és csak fél nyolckor mentem haza. Néha azon gondolkozom hogy a Schatzi képes lenne-e kirobbantani az irodábol. Nemtom... nehéz eset vagyok. Vacsora után elég gyorsan mentem aludni, mivel szombat reggel fél tízre el kellett mennem ahol régen laktam. Volt valami intézni valóm. Aztán meg vissza Hágába. Volt egy vizslasétáltatás a királynő palotája melletti erdőben. A kutya rendesen elfáradt, én is. Majdnem 75 perces séta volt. De nagyon jól esett, sütött a nap, volt egy kis szellő. Élveztem! Késő délután meg elmentem Amszterdam mellé , ahol a párom, ex-párom él (helyzet megint nem tiszta...). Ott aludtam nála, még együtt él az ő exével. Miért ne lenne egyszerű az élet... ;-) Péntek este négyesben vacsoráztunk és néztük a televiziót.

Vasárnap reggel 11kor keltünk (csak ketten voltunk, mivel a párom exe már elment dolgozni kora reggel) és reggeliztünk miközben néztük a tévét. Teljesen elszoktam a tévézéstöl, mivel otthon nekem nincsen. Nincs nagyon időm tévét nézni. Egyébként, mióta nem nézem, veszem észre mennyi idő megy el a tévézéssel... Vasárnap este meg bementünk Amsterdamba, kivettünk egy szobát egyik szállodában. Este már ketdődött a nagy buli, mivel hétfőn itt Hollandiában a királynő születésnapját ünnepelték. Az este még bementünk a városba, hogy keressünk egy helyet bulizni, de nem nagyon volt szimpatikus hely. A végén vissza mentünk a szállodába és aludtunk 10-ig. Kószáltunk a városban és csodálkoztunk hogy honnan jönn a sok őrült ember... A legtöbb ember valamilyen narancssárga öltözetben volt. Az a holland királyi családra utal. A távolmúltban volt hogy az Oránia hercegség a jelenlegi holland királyi család kezében volt. A zene a városba annyira összekeveredett hogy nem is volt lehetséget bármit is hallani. És emelett a tömeg olyan nagy volt hogy már kezdtem ideges lenni (nem nagyon szeretem a nagy tömegeket). Közben a turisták agyba-főbe szívták a füves cigit... Már annyira büdös volt hogy szédültem itt-ott.

Ma este meg hivatalos voltam barátoknál. Nekik még őszkor elmondtam hogy mi a helyzet. A férj teológiát végzett és most jelentkezett egy lelkészi posztra egyik faluba itt a környéken. A feleség meg tanító. Véletlenül ment az egész, úgy volt hogy rákérdezett a barátom hogy mi volt velem, és akkor el is találta, nem akartam semmit se mondani, akkor. Ma volt az első alkalom hogy személyesen találkoztunk, mióta megtudták a hírt. Nem változott semmi a magatartásukon. Vacsora után dumáltunk és még egy társasjátéket is játszottunk. A végén este 11-kor mentem megint Hága felé. Most meg eléggé ki vagyok fáradva, úgyhogy megyek lassan aludni.