2007. május 14., hétfő

Tisztázódnak a dolgok


Túléltem a hétvégét! Ami a programon volt, nem teljesen teljesedett be (a(z) (ex-)párommal kimaradt a beszélgetés). De annak ellenére megvolt a beszélgetés az édesanyámmal. Szombaton relatíve korán voltam a szüleimnél (kb 3-ra érkeztem). Több óra ment el a vásárlással (palántákat vettünk Fóton és aztán Dunakeszin az Auchanban több órát keverektünk). Vasárnap a tévében néztem a holland istentiszteletek (és egy belga misét). És volt is egy érdekes program az ezoterikus kereszténységröl.


Mind eddig nem tudtam hogy mondjam-e az édesanyámnak vagy sem hogy velem mi van. Délután, ebéd után aztán elmondtam. Nem volt könnyű, de nem is dobott ki az édesanyám a házbol (ezt nem is vártam, egyébként). Édesanyám főleg azért volt megijedve hogy ki fog engem majd ápolni ha lebetegszem és hogy egyedül fogok maradni. Kicsit meg volt lepődve hogy nem kell még gyógyszert szednem. Az apámnak nem mondtam el, egyrészt mert nem volt ott, másrészt mert otthon a gépemben túrkált (megtalálta a blogomat) és ezek alapján úgy veszem hogy Ő már tudja és nem kell neki elmondani.


Ma reggel korábban voltam az irodában mint terveztem, de nem nagy gond. Van mit csinálnom (mindig akad valahogy mit csinálni). De a napomat azzal kezdtem hogy írtam itt a blogomban. Közben egyik kollegám idejött egy jó hírrel: úgy látszik hogy a fia kigyógyúlt rákbol. At utolsó eredmény negatív volt. Ez volt aztán egy jó kezdet a munkahétnek. Közben a BKV-honlapon nézegettem a megközelítést egyes terektöl az irodáig. Kellemes csalódás volt az egyik térröl való beérkezés az irodába. A BKV honlap szerint csak 23 perc.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

erről kicsit részletesebben is írhatnál. mármint az anyukáddal való beszélgetésről. hogy reagált először, mit mondott, stb.
B.

Independence írta...

Szia B.,

Nehéz pontosan leírni mi is volt. Gondolom el tudod képzelni hogy édesanyám nem örült a hírnek. Arcán lehetett látni hogy elszomorkodott a hír miatt. Az első kérdése az volt hogy hülye vagyok-e. A következő kérdése meg az volt hogy hogy történt pontosan, hogy kaptam el. Közben volt csend is... sok csend. Azt is kérdezte hogy tudtam-e hogy az illető pozitív volt. Én azt nem tudtam és amikor rákérdeztem az illető tagadta hogy az volt. Nagyábol ennyi. Nem könnyű itt leírni hogy pontosan hogy zajlott a beszégélgetés.

Névtelen írta...

Én is voltam teszten. Negatív. Viszont féltem eléggé. Sokat olvastam a neten az AIDSről.

Többek között ezt az oldalt is találtam:

http://www.aliveandwell.org/

Már Shivamantrát is kérdeztem a véleményéről, de a tiéd is érdekel, ha szabad.

István

Independence írta...

Szia István,

Tegnap este gyorsan megnéztem, de majd hamarosan fogok róla írni, mert az egészet át szeretném olvasni.