Csoda történt ma... Probléma nélkül hagyta jóvá a főnököm az utamat Nyugat-Európaba. Máskor ez általábban egy többnapos téma szokott lenni, most meg 12 óra alatt megvolt. Mindenki az irodában meg volt hökkenve. Szóval, megint utaznom kell, de szerencsére most csak Európán belül. Ezzel az alkalommal majd jövő héttöl, programtol függően, körülbelűl két hétig távol leszek.
Amennyire is érdekes volt India, nem éreztem magam ott túl jól. Most hogy már egy bizonyos idő elmúlt, az az erős gyanum hogy ez a rossz érzés részben egy gyógyszer okozta. Amikor Indiában voltam, szedtem malária elleni gyógyszert, profilaxisként, vagyis betegség megelőzés okábol. Ennek a bizonyos malária elleni szernek nagyon sok mellékhatása van, többek közt az is hogy depressziót, paranoiát és legrosszab esetben még öngyilkossági hajlamot okozhat. Egy hiteles kérdés az lenni hogy akkor miért szedne valaki ilyen gyógszert. Sajna más szer nagyon nem van és ki akartam zárni a komplikáció esélyét. Szerencsére ez a rossz kedv most kezd elmúlni. Mondhatom is hogy megint kisütött a nap. Részben mert itt a tavasz, ami mindig jó ;-) Másrészt meg azért is mert megismertem egy nagyon jófej scrácot, akivel nagyon jókat és nagyokat tudok dumálni és szórakozni. És a humorunk is hasonló, pedig azt állítja hogy nincsen humora...
Még mielőtt elutazok még el is kell mennem vérvételre. Kiváncsi leszek hogy hagyott-e nyomot és ha igen milyet az a gyógyszer és a lábgyulladásom. A bőrömön, mintha észre venném hogy emelkedik a CD4-számom. Múltkor is ilyen volt a bőröm, akkor 718-rol 962-re ment a sejtszám. Igaz a százalék kicsivel lement. De ami a legjobban érdekel, az hogy mi a vírusszámom. Egy fél éve 238 000 volt, ami szerintem elég magas. De az már javulás volt az előző eredményhez képest, ami majdnem fél millió vírus részecske volt.
Van egyébként még valami ami miatt kicsit ki voltam akadva mielőtt Indiában utaztam. De ezt példáúl a Shivánál is láttam. A fogorvos. Ahova jártam (vagyis egyszer voltam eddig). Azért voltam mivel kiesett egy tömésem és India előtt rendbe akartam rakatni. Mielőtt elkezdte volna a fogorvos a kezelést, ki kelett tölteni egy kérdőívet amiben meg kellett adnom hogy van-e szívbajom, van-e ez, az, amaz meg hogy van-e immunrendszeri rendellenességem. Mindent kitöltöttem, kivéve az immunrendszerre vonatkozó kérdést. Hazudni nem szeretek, de beírni ami van, azt sem akartam. De végül meg is kellett mondanom. Akkor tört ki a pánik. A vége az volt hogy mondták hogy nem tudnak kezelni mert még sok beteget vártak utánnam. Amikor mondtam hogy azért valami kéne, mivel Indiába utazok 3 hétre és nem szeretnék ott lyukas foggal járkálni, berakott egy ideiglenes tömést. Közben menetegőzött hogy a műszert nem tudják sterilizálni, stb. De mi van ha valaki eltitkolja vagy, ami még érdekesebb, nem is tudja magárol hogy fertőzött. Nyugaton az alapfelállás hogy minden beteget úgy kezelik az orvosok mintha pozitív lenne. Szerintem az orvosnak a felelősége hogy kizárja a rizikókat. A végén a Lászlóba kerültem a lyukas foggamal. A kezelés majd utazásom után folytatom.
Amennyire is érdekes volt India, nem éreztem magam ott túl jól. Most hogy már egy bizonyos idő elmúlt, az az erős gyanum hogy ez a rossz érzés részben egy gyógyszer okozta. Amikor Indiában voltam, szedtem malária elleni gyógyszert, profilaxisként, vagyis betegség megelőzés okábol. Ennek a bizonyos malária elleni szernek nagyon sok mellékhatása van, többek közt az is hogy depressziót, paranoiát és legrosszab esetben még öngyilkossági hajlamot okozhat. Egy hiteles kérdés az lenni hogy akkor miért szedne valaki ilyen gyógszert. Sajna más szer nagyon nem van és ki akartam zárni a komplikáció esélyét. Szerencsére ez a rossz kedv most kezd elmúlni. Mondhatom is hogy megint kisütött a nap. Részben mert itt a tavasz, ami mindig jó ;-) Másrészt meg azért is mert megismertem egy nagyon jófej scrácot, akivel nagyon jókat és nagyokat tudok dumálni és szórakozni. És a humorunk is hasonló, pedig azt állítja hogy nincsen humora...
Még mielőtt elutazok még el is kell mennem vérvételre. Kiváncsi leszek hogy hagyott-e nyomot és ha igen milyet az a gyógyszer és a lábgyulladásom. A bőrömön, mintha észre venném hogy emelkedik a CD4-számom. Múltkor is ilyen volt a bőröm, akkor 718-rol 962-re ment a sejtszám. Igaz a százalék kicsivel lement. De ami a legjobban érdekel, az hogy mi a vírusszámom. Egy fél éve 238 000 volt, ami szerintem elég magas. De az már javulás volt az előző eredményhez képest, ami majdnem fél millió vírus részecske volt.
Van egyébként még valami ami miatt kicsit ki voltam akadva mielőtt Indiában utaztam. De ezt példáúl a Shivánál is láttam. A fogorvos. Ahova jártam (vagyis egyszer voltam eddig). Azért voltam mivel kiesett egy tömésem és India előtt rendbe akartam rakatni. Mielőtt elkezdte volna a fogorvos a kezelést, ki kelett tölteni egy kérdőívet amiben meg kellett adnom hogy van-e szívbajom, van-e ez, az, amaz meg hogy van-e immunrendszeri rendellenességem. Mindent kitöltöttem, kivéve az immunrendszerre vonatkozó kérdést. Hazudni nem szeretek, de beírni ami van, azt sem akartam. De végül meg is kellett mondanom. Akkor tört ki a pánik. A vége az volt hogy mondták hogy nem tudnak kezelni mert még sok beteget vártak utánnam. Amikor mondtam hogy azért valami kéne, mivel Indiába utazok 3 hétre és nem szeretnék ott lyukas foggal járkálni, berakott egy ideiglenes tömést. Közben menetegőzött hogy a műszert nem tudják sterilizálni, stb. De mi van ha valaki eltitkolja vagy, ami még érdekesebb, nem is tudja magárol hogy fertőzött. Nyugaton az alapfelállás hogy minden beteget úgy kezelik az orvosok mintha pozitív lenne. Szerintem az orvosnak a felelősége hogy kizárja a rizikókat. A végén a Lászlóba kerültem a lyukas foggamal. A kezelés majd utazásom után folytatom.
1 megjegyzés:
ez a fogorvos történet engem is zavar. nem értem, hogy hogy lehet, hogy ha megmondod elküldenek, holott simán csomo embert kezelnek anélkül, hogy tudnának róla.
en is voltam most fogorvosnál a lászlóba, működik, szeirntem az a legegyszerubb, ha odamegy az ember.
B
Megjegyzés küldése