Ma reggel már fél hétkor kezdtem ébredezni. NEM akartam még felkellni. Nem voltam még lelkileg felkészülve a mai nap eseméyneire. De ez van. Az idő nem vár senkire, semmire. Ő csak halad előre. Közben itt eszem a harmadik tábla Rumos-mazsolás csokit. Az utóbbi napokban már mint ha drog után szaldnék, úgy vágyom a csoki után. Nem vagyok rosszkedvű, depressziós sem. Mondhatom hogy jó a kedvem, főleg ha összehasonlítom azzal a hetekel amikor szedtem a Lariam-ot, profilaxisként a malária ellen, amikor Indiában voltam. De a gondolataim megint minden felé szálnak. Szóval, sikerült mareggel még két órát félálomban ráhúznom. Gondolatba visszamentem nyolc napot, és az aznapi ébredésre gondoltam vissza. Közben meg a Bartók rádió a fülemben szólt. Amikor meghallottam az orgonazenét arra gondoltam hogy talán nem is lenne rossz ötlet ma benézni egyik templomba. Lehet hogy elmegyek a Nagyváradtéri Református templomba. De a Budafoki sem rossz, vagy az Október 23.-ai úton lévő Református templomra is gondoltam. A Rákospalotai kicsit messze van ma reggelre. Ha oda szeretnék menni, akkor kicsivel jobban fel kéne készülnöm. A Böszörményi útiba is elmehetnék. Kiváncsi leszek hogy melyikben fogok kikötni, mivel én sem tudom még :-) Egy pár nap múlva indulok ki. Egyrészt van kedvem, másrészt meg abszolút nincsen. Az előbb teregettem ki a zoknijaimat. A háztartás még szalad és ma kéne készülni a holnapi szintfelmérő vizsgára. Állítsa már valaki le az időt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése