Épp most fejeztem be egy negyed órás telefonbeszélgetést édesanyámmal. Szerintem ez volt az egyik legnehezebb telefonbeszélgetésem valaha. Az édesanyámnak erős gyanúja van hogy mi a helyzet velem. Nem mondtam se bút, se bát. Honnan tudja, tudhatja? Szerintem az apám miatt... Néha, amikor feljönn vidékröl mert itt Pesten van dolga, nálam alszik. Szokott kutatni a dolgaim között, számítógépemben. Ma több dolog miatt volt szomorú. Egyrészt hogy hónapokig nem voltam templomba (mondtam hogy ma reggel voltam). Egy másik dolog amitöl retteg hogy HIV-fertőzött vagyok. Erröl nem mondtam neki semmit, de attol tartok hogy errol hamarosan beszélnem kell majd vele. De ehhez előbb meg szeretném várni a most hétfőre esedékes vérvételnek az eredményét. Ha őszintén mondom, most azért egy kicsit rettegek attol hogy majd mi lesz ezután. Hogy fogja majd feldolgozni? Mi lesz az első reakciója? Hogy fog hozzáállni? Nem tudom. De ez a plusszgond is belefér... Majd egyenként kell majd megoldani a problémákat. És, ahogy édesanyám mondja: majd a sírban lehet pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése