Érzelmi hullámvasút

Már nyolc napja hogy megismertem a Schatzi-t. Nagyon boldog vagyok hogy megismertem Őt. Azzal hogy létezik, hogy megismerhettem, hogy beszélgethettem vele, hogy átölelhettem, hogy a buskiját megsimogathattam nagy örömöt okozott nekem. Remélem hogy neki is okozhattam örömöt a múlt napokban. Még nem volt sosem hogy ilyen gyorsan megismertem valakit. Majdnem mindig úgy volt hogy napokig, hetekig, hónapokig beszélgetek emberekkel, ismerkedek. Schatzi-val most egy pár óra alatt lezajlott. Én se tudtam mi történik. Szerintem Ő se tudta nagyon hogy most mi történik. Közben meg a gondolataim mindenhol járnak. Általábban a kollegáim azt szoktám rám mondani hogy mindig pörgök. Most az agyam annyira pörgöt a múlt napokban, hogy nekem is sok... ;-) Nem is tudom nagyon leírni hogy hol járt az agyam. Az egyik pillanatban vállamra dobom és viszem magammal. Másik pillanatban megvárnám azt a pillanatot hogy magátol hozzám jön. Egyik pillanatban meg nyomulnék, másikban meg tartom a tisztességes távolságot. Amikor megjönn a reklám ímél a SkyEurope vagy a WizzAirtöl, automatikusan kezdek tervezni utakat. Egy fél perc után abba is hagyom, mert nem kényszeríthetem. Nem kérhetek tőle többet mint amennyit adni tud. Nem lenne fair tőle többet kérni, többet követelni. De mégis, amikor a közértben vagyok azon gondolkozom milyen lenne ha együtt mennénk vásárolni...

Már lassan teljesen olyan leszek már mint egy vihancoló rakott szoknyás csitri - ezt a kifejezést a Schatzi-tol loptam... - a kedvenc énekese koncertjén. Néha már arra vágyom hogy olyan legyek mint egy hegyi tavacska, víze mint a tükör olyan sima. Kék menny, fehér felhők tükröződnének bennem és minden nyugodt és békés lenne. De aztán rájövök hogy én inkább pörgös vagyok, menjen az élet. Tomboljon a vihar - egyébként imádok sétálni nagy viharokban. Ahogy azt már írtam a héten, az életet a változás, növekedés jellemzi. És mind eközben a perceket amiket eddig kaptam Schatzi-tol jobban őrzöm mint a legnagyobb kincset. Ezeket már senki se tudja elvenni tőlem.