Ma nem volt túl sok időm írni és most se lesz túl sok, mivel be kéne pakolni a bőröndömet. Korán kezdődött a napom. A Lászlóban nem volt semmi gond. Nelli nővér volt ott és mint mindig profi módon megszúrt. Mivel most már kezdődik látszani hogy egy bizonyos helyen már agyon vagyok szúrva, most magasabban szúrt a vénába. Érdekesen nézz ki egyébként. Majd a jövő évben ezután csak a jobb karomat fogom adni. Pihenjen a bal karomban a véna egy kicsit. Vérvétel után szaladás az irodába, mivel 8-ra várt a tanárnő a vizsgával. Kicsit csúsztam ki az időböl, de az nem csoda, mivel keresztül kellett vágtatnom a városon, ami kész öröm csúcsforgalomban. Közben meg reggeliztem. Vérvételkor a Nagyváradtéren szoktam venni két rétest (általában egy almást és egy barackost) és egy Cappy-t. Ezt valahogyan a metrón meg szoktam enni. Ma nem sikerült végezni mielőtt a Ferenciek terére értem volna. A buszmegállóban ettem meg a maradékot. Közben egész reggel meg reménykedtem abban hogy a Schatzi-vel fogok összefutni a reggeli utás alatt. Ez sajnos nem jött össze. Ez nem tett túl sok jót a kedvemnek, de megembereltem magam. Ott volt a vizsga még. Elővettem a tankönyvet és próbáltam még egy kicsit tanulni. Nem nagyon ment. Közben 8:10 felértem a teremben ahol lenne a vizga: a kollegám még nem volt és a tanárnő meg épp kiment valami innivalóért. Leültem, vagy inkább ledobtam magam a székbe, kicsit dumáltam a tanárnővel és lassan elkezdtem a vizsgát írni. Nem mondhatom hogy teljesen ott voltam, de minden kérdésre feléltem. A szövegértés számomra könnyű volt. Egy cikk ami arrol szólt hogy a Francia Nemzeti AIDS bizottság (valahogy nincsen véletlen...) írt egy riportot amiben azt állítják hogy talán jobb lenne legalizálni a kannabisz használatát (most nem akarok vitába kavarodni erről a témárol). Csináltam egy-két hülye hibát mivel nem olvastam jól el a feladatot. Az utolsó feladat meg levélírás volt. Az nagyon nem ment nekem. Tele volt hibával, de valahogyan nem tudott annyira izgatni az egész. Később a tanárnő azt mondta hogy a 66% valószinűleg megvan (minimum 60%-ot kell szerezni hogy finanszírozza a cég a nyelvtanulást). Onnantol nagyában hidegen hagyott már a vizsga.
Vizsga után szalladtam le, a helyemre. Az első dolog az volt hogy néztem írt-e a Schatzi. Nem írt... Kezdtem aggódni hogy történt a valami vele. Megijjedt talán valamin amit írtam a hétvégén? Vagy csak nagyon el van havazva a munkahelyén. Közben a munka se tett jót a kedvemnek. Annyira gányos volt az egész hogy azon is felhúztam magam. Délre már annyira rossz volt a kedvem hogy egy-két kollega nem is jött közelembe. Ha rossz a kedvem, az nagyon látszódik az arcomon (nem lennék jó színész). Kis sms-ezés után a Schatzi felhívott. kedvem mindárt ugrás szerűen javúlt. Kicsivel több mint egy negyed óráig beszéltünk. Eközben egyik kollega elgyalogolt előttem. Kér órával előbb mint nagyon tüskés kedvemben látott, most meg fülltöl-füllig vigyorva látott. Szerintem azt gondolta hogy megbolondúltam mert úgy húzott le cigizni...
A nap végén egy kellemes meglepetés ért. Végre összeszedtem magam és bementem a menedzseremhez hogy megkérdezzem hogy van-e hír fizűemelésröl. Volt! Majd hanyat estem, még jó hogy ültem amikor mondta. Az átlagnál magasabb fizetést kaptam és úgy indokolta hogy mindig nagyon sokat dolgozom, sokat szoktam tréningelni a kollegákat, itt Pesten és Indiában és még az is hogy a kintiek nagyon dicsérnek. Hát mindenképp érdekes hétfő volt. Ki is fáradtam benne. Na, szaladok bepakolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése