Angyalok a Lászlóban

Ma csak fél napot dolgoztam. Nem terveztem így, de így alakult. Néha ez van, és jobb ha az ember nem húzza ezenn fel magát. Az angolban van erre egy kifejezés ami nekem nagyon tetszik: "Go with the flow." Ebben nagyon sok igazság rejlik. Volt hogy amikor kisebb voltam (több mint 20 éve) hogy nyáron a szomszéd gyerekekkel elmentünk a tengerpartra. Akkor még nem utáltam meg a tengerpartot és nyáron minden nap kinnt voltunk. Biciklin csak egy röpke 20 perc volt ha lassan mentünk. Amikor apály volt, mentünk úszni és volt egy áramlat ami elég szépen elsodort a helyünktöl. Kint az általános iskolákban (vagy csak ahova jártam) már azt tanítják hogy ha egy áramlat elvisz, nem szabad ellene tenni semmit, főleg nem az áramlattal szembe úszni, mert úgyis erősebb nálad. Ez akkor eszembe jutott és kiúsztunk a part felé, miközben hagytuk hogy a sodrás tovább elvitt a part mentén. kimásztunk és a parton meg vissza gyalogoltunk és szerencsére nem fulladt senki se bele a tengerben (ami egyébként nagyon ritka ott).

Ez a bevezetés kicsivel hosszabb lett mint terveztem... de amit mondani akarok vele igaz. Néha nem kell ellenállni a dolgoknak, csak el kell engedned magad (ez nagyon sok területen igaz, munkátol a privát életig, a sportol nemtom meddig...). Ma reggel úgy kezdődött a napom hogy voltam röntgen képet csináltatni az egyik fogamrol (amiböl kiesett a tömés). Ez három negyed tízre meg is volt és indultam be az irodába. Közben meg felhívtam Rózsa növért a Lászlóba hogy kérjek időpontot a tömésre. Amikor végre vonalba kaptam Rózsa nővért alig értett az 4.es metró építkezése miatt a Kálvin téren, de mondta hogy ha nem bánok várni menjek be. Vissza is fordultam is mentem is kifelé a Nagyváradtérre, metróval. Kifizettem a vizitdíjat (majdnem elfelejtettem... még meg kell szokni ezt a dolgot) és mentem a 22. épületbe. A fogászati váróban elővettem a francia tankönyvemet és próbáltam egy kicsit tanulni, de trécselés lett belőle. Kicsit dumáltam egy francia tanárral meg egy asszonyal aki egy pár évig az USÁban élt, régebben. A nyelvvizsga hasznárol is esett szó és hogy itt Magyarországon túlságosan figyelik hogy van-e valakinek nyelvvizsgája és nem azt hogy tudja az illető is azt a bizonyos nyelvet. Közben az asszonyt is behívták. Arra rá, nem sokárra, rám is került a sor. Közben már kicsit ideges voltam, mert az alkalommal azelőtt meg azzal ijesztettek hogy majd gyökérkezelni kell a fogamat, mert már alig lenne dentin a lyuk alja és a pulpa között. Emiatt kellett a röntgen a fogamrol. Kiderült hogy mégse kellett gyökérkezelés. A fogam önmagátol intézkedett a lyuk ellen, azzal hogy másodlagos dentint képzett a fogom. Ez a dentin még ráadásul kökemény is volt. Az egésznek az volt a vége hogy kitakarították a tömés helyét, fertőtlenítették és fehér tömést tettek bele. Nem is kellett fúrni! Közben bederült az ég, de ez nem tudott már hatni a jó kedvemre. Végén egy órára értem be az irodába.

Ja, mielőtt elfelejteném: imádom a fogászati csapatott a Lászlóban ;-)