Sziasztok,
Először elnézést szeretnék kérni hogy olyan sokáig nem írtam, de ekég zűrös hetek voltak. Rendszeresen járt a fejemben hogy kéne már egyszer írnom, de valahogy nem jött össze. Ma este rászántam magam hogy írjak valamit. Nem rég jöttem haza az irodábol és még nem akarok menni aludni. Ne ijjedtek meg, nem vagyok (már) annyira stachanovista hogy vasárnap is megyek dolgozni. Azért voltam az irodába hogy megcsináljam a francia hazimat. Hétfő estére eszedékes és jövő héten meg időközi vizsgám lesz a nyelvsulinál. És mivel kb másfél hónapja nem is voltam órán (kb egybe esik a csendes időszakommal itt a blogon), kicsit bele kell húznom. Majd június remélhetőleg leteszem majd a hivatalos francia állami középfokú nyelvvizsgát (Delf B2 ha valakinek ez mond valamit). Ha ez sikerül akkor ez lesz az 5. nyelv amiben már nem tudnak eladni... Az a tervem hogy ezt tovább szeretném gyarapítani. Ja, a hindi is rákerült a talán még tanulandó nyelvek listájára. Az indiai utamnak volt azért valami hatása.
Most hogy Indiárol beszélek, lehet hogy nem is lenne rossz ötlet ott kezdeni a beszámolót. Szombat reggel február 17.-én kedztem az utat Ferihegyen. Mivel nincsen közvetlen járat Budapeströl Indiában, először el kellett mennem Bécsbe és ott átszálni az Új Delhi-i járatra. Elég zökkenésmentes volt az út odáig. Bécsböl a repülő negyed órá késésel indult, de Új Delhiben egy órával gyorsabban érkeztünk mint az tervben volt véve. Amikor leszált a gép, észre lehetett venni, kint, hogy teljesen más világ. Európa, a levegőböl, eléggé szervezet és tiszta, zöld. Új Delhi (az indiaiak inkább dilinek mint delinek ejtik egyébként) a levegőböl nem tűnt annyira szervezetnek. Nem is beszélve a zöld szin hiányárol. Volt itt-ott valami zöld, de ahhoz képest amihez hozzászoktam itt Európában sokkal több volt a vörös és barna szineknek a külömböző árnyalatai. Az Indira Ghandi Terminal 2-hez (a nemzetközi terminál) érkezve a zsilip végén ott állt egy Sikh aki osztogatott egy űrlapot amit ki kelett tölteni. Olyan infót kellett megadni hogy honnan jöttél, hol száltál át, melyik járattal, hol alszol Indiában, mi ott a telefonszám, stb. Gyorsan előbányáztam az infókat és kitöltöttem amit kértek és akkor kezdődött a várakozás. Szerinten abba az időben több nemzetközi járat is érkezett mert a sor nagyon hosszú volt. A táblán láttam később hogy az Amszterdambol jövő járat is akkor érkezett. Ezen nem nagyon csodálkoztam, mivel láttam egy pár embert aki gyanusan holllandusként néztek ki meg úgy is viselkedtek. Szerencsére elég hatékonyan dolgoztak a vámosok. Én egy nőhöz kerültem, csak annyi megjegyzésni valója volt hogy szerinte nagyon magas vagyok... Erre nem tudtam mit mondani és mehettem is a böröndömért.
Na, aztán kezdődött az igazán érdekes része az utazásnak. Amikor kikerültem a terembe ahol vártak az utasokra. Ott volt egy kb 50 méteres folyosó, mind jobb és bal oldal dugik volt emberekkel akik vártak utasokra. Rám nem várt senki, mivel nem voltam elég okos hogy megbeszéljem a szállodával hogy küldjenek értem valakit. Valahogy egy taxis észrevett és rám nyomúlt. El akart vinni a szállóba 30 dollárért. Mondtam hogy azt egy kicsit sokkaltam egy 10, 15 km-es szakaszra. A végén letornáztam a fuvar arát 15 dollárra, amit még mindig sokkaltam, de már nagyon elegem volt. Indiában akkor már este fél 12 volt. (Az időeltolódás egyébként 4 1/2 óra.)
Amikor megegyeztünk, a sofőr előttem ment hogy mutassa az utat a kocsijához. Gondoltam hogy elég közel az épület állt meg, mivel ott elég sok taxit láttam. Amikor a parkoló másik vége felé kezdtünk menni, kezdtem ideges lenni. Amikor meg megláttam az ürge kocsiját még idegesebb lettem, mivel egy rendes kocsi volt. Nem volt sehol sem feltüntettve hogy "Taxi". Már kezdtem visszakodni, de akkor megmutatta az engedélyét. Az nem nyugtatott meg annyira. Honnan tudjam hogy hogy néz ki a hivatalos indiai taxiengedély? A végén mégisbeszáltam a kocsiba, de felhívtam a hugomat hogy megkérdezze hogy tudja-e még az indiai rendsőrség vészszámát. A hugom egy pár évvel ezelőtt már járt Indiában. Még jó hogy közben telefonáltam mert a forgalom Indiában kész káosz. Mondjon még egyszer valaki valamit a Pesti forgalomrol! Meg legvadabb vezető itt Pesten nyugodtan vezet. Jó, lehet hogy itt Pesten aggreszívabbak az emberek. De ott Indiában minden keresztül kasúl megy és főleg a teherautók nincsen jól kivilágítva. Szerencsére a sofőr egyböl oda vitt a szállodába. Kifizettem őt és bementem, beiratkozni. Mindjárt fel is mentem a szobámba, mivel a következő nap 8-kor indult a járatom Pune-be. Amikor az ágyba kerültem kb éjszaka fél egy volt, vagyis este 8 óra Európai idő szerint. Mivel kb 8 éves koromban volt utoljár hogy 8-kor ágyba kelett lennem, nem tudtam nagyon aludni. Egy óráal később is még mindig ébren voltam. Reggel 6-kor keltem és ki is fizettem a szállodát és egy szállodai taxi kivitt a reptérre. Most az Indira Ghandi Terminal 1-be vitt, ahonnan a belföldi járatok indulnak. Onnan az utam szerencsére megint probléma nélkül haladt tovább. Pune-ban ott volt a privát sofőrem értem. Jofej volt, csak kb 3 szót beszélt angolul és én meg egy mukkott se tudtam megszólalni hindiben. elég nyugot utam volt.
Ez volt a kezdete egy három hetes hajtásnak. Nem félek a melótol, de ez érdekes volt. Napi 12 óra biztos megvolt, de rendszeresen több is. Rendesen lefáradtam a három hét alatt. Amit nagyon észre lehetett venni ott Indiában, az az erős hierarchikus rendszer amiben az emberek ott élnek. Ha nem vagy minimálisan csoportvezető, akkor nem vagy fontos. Nem tudták elhinni hogy egy pár hónappal előtte (múlt októberben) ott hagytam a csoportvezetői poziciómat egy másik állásért (cégen belül). Az emberek egyébként nagyon kedvesek. Az ország, természet nagyon érdekes. A természet (amit láttam belőle) rám egy eléggé "fáradt" benyomást hagyott. De ez amiatt is lehet mivel hogy a tél végén jartunk és még van egy pár hónap az esős időszakig. Abban a városkában (kb 4 1/2 milliós városka) hol voltam elég nagy volt a smog meg a légszennyeződés. A folyó ami ott folyt, az se volt a legtisztább.
A három hét alatt voltam egy kiránduláson. Az első szombaton, reggel 6-kor volt az ébresztő és fél 7-kor jöttek értem kocsival. A kirándulás Mumbaiba ment (vagy ahogy régebben hívják: Bombay). Nagon érdekes város. Van ott egy mecset, ami egy kis szigeten áll, az arab tengerben. Van egy gát amin keresztül el lehet oda jutni. Ha dagály van, ezt a gátat a tenger ellepi. Ami szintén nszép épület, az a Mumbai Central Trainstation (régi neve: Bombay Victoria Station). A Gatewa to India-nál (India Kapuja) is voltam. Onnan indultak haza az utolsó Brit katonák amikor önálló lett India.
Miútán hazajöttem itt a munkahelyemen elég sok munka volt, úgyhogy akkor is csak dolgoztam és aludtam. A második hét hogy itthon voltam a hétfőt úgy kezdtem hogy éreztem belázasodtam. Egy, két napra rá kiderült hogy orbáncos volt a jobb lábam. Annyira meg volt dagadva hogy nem birtam rá állni. Amikor dokihoz mentem, addig hűtöttem a lábamat hogy fel tudtam venni az egyik cipőmet és valahogy elmentem a házi orvosomhoz. Ott szerencsére felírtak antibiótikumot. Amikor azt a következő nap bevettem (este voltam a dokinál), már mindjárt éreztem hogy segít, de kelett még egy pár nap mire a duzzadás is lejebb ment. Most megint úgy tudok menni mint a gyalogkakkuk (ha van kedvem). Épp időben jöttem rendbe a havi őrületre a munkahelyemen.
Na, egyenlőre ennyi. Ez egy rövid összefoglalás hogy mi történt a múlt hetekben. Remélem nem untatalak titeket...
Először elnézést szeretnék kérni hogy olyan sokáig nem írtam, de ekég zűrös hetek voltak. Rendszeresen járt a fejemben hogy kéne már egyszer írnom, de valahogy nem jött össze. Ma este rászántam magam hogy írjak valamit. Nem rég jöttem haza az irodábol és még nem akarok menni aludni. Ne ijjedtek meg, nem vagyok (már) annyira stachanovista hogy vasárnap is megyek dolgozni. Azért voltam az irodába hogy megcsináljam a francia hazimat. Hétfő estére eszedékes és jövő héten meg időközi vizsgám lesz a nyelvsulinál. És mivel kb másfél hónapja nem is voltam órán (kb egybe esik a csendes időszakommal itt a blogon), kicsit bele kell húznom. Majd június remélhetőleg leteszem majd a hivatalos francia állami középfokú nyelvvizsgát (Delf B2 ha valakinek ez mond valamit). Ha ez sikerül akkor ez lesz az 5. nyelv amiben már nem tudnak eladni... Az a tervem hogy ezt tovább szeretném gyarapítani. Ja, a hindi is rákerült a talán még tanulandó nyelvek listájára. Az indiai utamnak volt azért valami hatása.
Most hogy Indiárol beszélek, lehet hogy nem is lenne rossz ötlet ott kezdeni a beszámolót. Szombat reggel február 17.-én kedztem az utat Ferihegyen. Mivel nincsen közvetlen járat Budapeströl Indiában, először el kellett mennem Bécsbe és ott átszálni az Új Delhi-i járatra. Elég zökkenésmentes volt az út odáig. Bécsböl a repülő negyed órá késésel indult, de Új Delhiben egy órával gyorsabban érkeztünk mint az tervben volt véve. Amikor leszált a gép, észre lehetett venni, kint, hogy teljesen más világ. Európa, a levegőböl, eléggé szervezet és tiszta, zöld. Új Delhi (az indiaiak inkább dilinek mint delinek ejtik egyébként) a levegőböl nem tűnt annyira szervezetnek. Nem is beszélve a zöld szin hiányárol. Volt itt-ott valami zöld, de ahhoz képest amihez hozzászoktam itt Európában sokkal több volt a vörös és barna szineknek a külömböző árnyalatai. Az Indira Ghandi Terminal 2-hez (a nemzetközi terminál) érkezve a zsilip végén ott állt egy Sikh aki osztogatott egy űrlapot amit ki kelett tölteni. Olyan infót kellett megadni hogy honnan jöttél, hol száltál át, melyik járattal, hol alszol Indiában, mi ott a telefonszám, stb. Gyorsan előbányáztam az infókat és kitöltöttem amit kértek és akkor kezdődött a várakozás. Szerinten abba az időben több nemzetközi járat is érkezett mert a sor nagyon hosszú volt. A táblán láttam később hogy az Amszterdambol jövő járat is akkor érkezett. Ezen nem nagyon csodálkoztam, mivel láttam egy pár embert aki gyanusan holllandusként néztek ki meg úgy is viselkedtek. Szerencsére elég hatékonyan dolgoztak a vámosok. Én egy nőhöz kerültem, csak annyi megjegyzésni valója volt hogy szerinte nagyon magas vagyok... Erre nem tudtam mit mondani és mehettem is a böröndömért.
Na, aztán kezdődött az igazán érdekes része az utazásnak. Amikor kikerültem a terembe ahol vártak az utasokra. Ott volt egy kb 50 méteres folyosó, mind jobb és bal oldal dugik volt emberekkel akik vártak utasokra. Rám nem várt senki, mivel nem voltam elég okos hogy megbeszéljem a szállodával hogy küldjenek értem valakit. Valahogy egy taxis észrevett és rám nyomúlt. El akart vinni a szállóba 30 dollárért. Mondtam hogy azt egy kicsit sokkaltam egy 10, 15 km-es szakaszra. A végén letornáztam a fuvar arát 15 dollárra, amit még mindig sokkaltam, de már nagyon elegem volt. Indiában akkor már este fél 12 volt. (Az időeltolódás egyébként 4 1/2 óra.)
Amikor megegyeztünk, a sofőr előttem ment hogy mutassa az utat a kocsijához. Gondoltam hogy elég közel az épület állt meg, mivel ott elég sok taxit láttam. Amikor a parkoló másik vége felé kezdtünk menni, kezdtem ideges lenni. Amikor meg megláttam az ürge kocsiját még idegesebb lettem, mivel egy rendes kocsi volt. Nem volt sehol sem feltüntettve hogy "Taxi". Már kezdtem visszakodni, de akkor megmutatta az engedélyét. Az nem nyugtatott meg annyira. Honnan tudjam hogy hogy néz ki a hivatalos indiai taxiengedély? A végén mégisbeszáltam a kocsiba, de felhívtam a hugomat hogy megkérdezze hogy tudja-e még az indiai rendsőrség vészszámát. A hugom egy pár évvel ezelőtt már járt Indiában. Még jó hogy közben telefonáltam mert a forgalom Indiában kész káosz. Mondjon még egyszer valaki valamit a Pesti forgalomrol! Meg legvadabb vezető itt Pesten nyugodtan vezet. Jó, lehet hogy itt Pesten aggreszívabbak az emberek. De ott Indiában minden keresztül kasúl megy és főleg a teherautók nincsen jól kivilágítva. Szerencsére a sofőr egyböl oda vitt a szállodába. Kifizettem őt és bementem, beiratkozni. Mindjárt fel is mentem a szobámba, mivel a következő nap 8-kor indult a járatom Pune-be. Amikor az ágyba kerültem kb éjszaka fél egy volt, vagyis este 8 óra Európai idő szerint. Mivel kb 8 éves koromban volt utoljár hogy 8-kor ágyba kelett lennem, nem tudtam nagyon aludni. Egy óráal később is még mindig ébren voltam. Reggel 6-kor keltem és ki is fizettem a szállodát és egy szállodai taxi kivitt a reptérre. Most az Indira Ghandi Terminal 1-be vitt, ahonnan a belföldi járatok indulnak. Onnan az utam szerencsére megint probléma nélkül haladt tovább. Pune-ban ott volt a privát sofőrem értem. Jofej volt, csak kb 3 szót beszélt angolul és én meg egy mukkott se tudtam megszólalni hindiben. elég nyugot utam volt.
Ez volt a kezdete egy három hetes hajtásnak. Nem félek a melótol, de ez érdekes volt. Napi 12 óra biztos megvolt, de rendszeresen több is. Rendesen lefáradtam a három hét alatt. Amit nagyon észre lehetett venni ott Indiában, az az erős hierarchikus rendszer amiben az emberek ott élnek. Ha nem vagy minimálisan csoportvezető, akkor nem vagy fontos. Nem tudták elhinni hogy egy pár hónappal előtte (múlt októberben) ott hagytam a csoportvezetői poziciómat egy másik állásért (cégen belül). Az emberek egyébként nagyon kedvesek. Az ország, természet nagyon érdekes. A természet (amit láttam belőle) rám egy eléggé "fáradt" benyomást hagyott. De ez amiatt is lehet mivel hogy a tél végén jartunk és még van egy pár hónap az esős időszakig. Abban a városkában (kb 4 1/2 milliós városka) hol voltam elég nagy volt a smog meg a légszennyeződés. A folyó ami ott folyt, az se volt a legtisztább.
A három hét alatt voltam egy kiránduláson. Az első szombaton, reggel 6-kor volt az ébresztő és fél 7-kor jöttek értem kocsival. A kirándulás Mumbaiba ment (vagy ahogy régebben hívják: Bombay). Nagon érdekes város. Van ott egy mecset, ami egy kis szigeten áll, az arab tengerben. Van egy gát amin keresztül el lehet oda jutni. Ha dagály van, ezt a gátat a tenger ellepi. Ami szintén nszép épület, az a Mumbai Central Trainstation (régi neve: Bombay Victoria Station). A Gatewa to India-nál (India Kapuja) is voltam. Onnan indultak haza az utolsó Brit katonák amikor önálló lett India.
Miútán hazajöttem itt a munkahelyemen elég sok munka volt, úgyhogy akkor is csak dolgoztam és aludtam. A második hét hogy itthon voltam a hétfőt úgy kezdtem hogy éreztem belázasodtam. Egy, két napra rá kiderült hogy orbáncos volt a jobb lábam. Annyira meg volt dagadva hogy nem birtam rá állni. Amikor dokihoz mentem, addig hűtöttem a lábamat hogy fel tudtam venni az egyik cipőmet és valahogy elmentem a házi orvosomhoz. Ott szerencsére felírtak antibiótikumot. Amikor azt a következő nap bevettem (este voltam a dokinál), már mindjárt éreztem hogy segít, de kelett még egy pár nap mire a duzzadás is lejebb ment. Most megint úgy tudok menni mint a gyalogkakkuk (ha van kedvem). Épp időben jöttem rendbe a havi őrületre a munkahelyemen.
Na, egyenlőre ennyi. Ez egy rövid összefoglalás hogy mi történt a múlt hetekben. Remélem nem untatalak titeket...
3 megjegyzés:
welcome back.
milyen volt a kaja Indiában, és a szállás? és mi az az 5 nyelv amin nem lehet eladni? illetve azt se mondtad, hogy melyik országban nőttél fel...
B.
Köszi szépen :)
A kaja nem volt rossz, teljesen más mint itt, gondolhatod. Ott alig, vagy szinte nem esznek húst. És a füszerezés teljesen más. Amire azt mondták hogy nem fűszeres, számomra még elég erős volt.
A szállás egy helyi szálloda volt. Nemtom hogy hány csillagos, sejtem 4 vagy 5. Nem volt rossz egyáltalábban, de nem töltöttem túl sok időt ott, sajna.
Én Nyugat-Európában nőttem fel. Most ennél többet inkább nem mondanék el.
Szia,
Örülök, hogy újra olvashatok Rólad. Azért nem ártana egy kicsit pihenned, nem gondolod? Kapcsolódj ki, az olvasottakból nekem úgy tűnik Rád fér.
k
Megjegyzés küldése