Életjel

Élek még. Ma rámszólt Jé, hogy rég nem írtam. Igaz, de ha az ember belekezd egy bejegyzésben, félúton meggondolja magát és törli a bejegyzést vagy elmenti, hogy talán majd meg lehet valamit kezdeni vele de aztán egy héttel később mégis a delete-gomb áldozatává válik nem nagyon kerül fel sok új dolog. Az a bajom, hogy valahogy, nem állnak össze a gondolataim. Túl sok dolog kavarodik bennem. Van amikor már a munkába menekülök (mint most, hál' isten a vpn-nek, hogy otthonról is tudok dolgozni), miközben valamilyen zene megy a háttérben (barokk).

Jó, mesélhetnék a karácsonyomról, de mindenkinek megvan a saját kisebb, nagyobb rémtörténete az ünnepekről, de van legalább családom, akinél túlélhetem a rémtörténeteket és ha belegondol az ember, nem is annyira rémesek, csak néha könnyen húzom fel magam. Főleg, ha számomra hülyeségekröl van szó: ki kefélt kivel egy holland faluban amit nem is ismerek (hugom barátjának a szülei és testvére itt voltak az ünnepekre és végig kelett hallgatni ki, mit, kivel csinált és miért...). Volt is valami érdekes. Kiderült, hogy egy holland fejvadász keresett egy állassal kapcsolatban, Hollandiában. Egyik nagyon magas presztizsű társaság keres valakit Rotterdami székhelyükre. Egy ilyen meghívó miatt a kinti volt-kollegáim már gyilkolnának. Nem fogok jelentkezni, nincs kedvem Rotterdamba menni. Öt évet már abban a városban dolgoztam és abban az időben a légkör eléggé erőteljesen romlott, főleg a Pim Fortuijn és később a Theo van Gogh gyilkosságok után. Közben egyik kinti kollegámmal csettelek és őt is megkeresték a fejvadászok, egy ír cég miatt. Hollandiában ezek szerint megint beindult a buli...

Majd január 11.-én Lászlóban kell mennem, a negyedéves randira a kedves főorvossal. December 19.-én voltam vérvételen. Elvileg már december 28.-án mehettem volna kontrollra és eredményért, de mivel Schatzinak ezzel az alkalommal vírust néztek az ö eredményei később vannak meg. Egyrészt nem nagyon izgatom magam az eredmények miatt, lesz ami lesz, másrészt meg kiváncsi vagyok, hogy van-e valami hatása a gyógyszernek, amit a bőrömre szedek. Az ünnepek alatt a hátamon három nagy, vizenyős sebb tátongott, annyira tönkre ment a bőröm. Közben már rendbe jött, nagyábol. Még egy hónapig szednem kell a cuccot. Karácsony előtti szombaton abbahagytam, de nem volt még kedvem elkezdeni a méreg szedését. Minden egyes nap csak halogatom, majd holnap...

Még eszembe jutott, hogy majd ténylegesen gyógyszert kell szednem a fertőzésem miatt. Azt aztán nem lehet csakúgy abbahagyni. Majd meglátom mi lesz akkor. Fölösleges a holnapi nap miatt aggódni, bár ez könnyű mondani. A kivetelezéssel szokott gondom lenni. Rájöttem, hogy eléggé türelmetlen alkat tudok lenni. A munkahelyen néha nagyon türelmes tudok lenni (volt főnököm a cég türelmének szólított néha), de privátban van hogy nagyon de nagyon türelmetlen tudok lenni.

Most, a 2007-es év utolső napján mindenkinek egy nagyon jó 2008-at kívánok, remélem mindenkinek a reményei és elvárásai teljesűlni fog.

Elgondoltat

Úgy látszik, most van a kiborúlások időszaka. Ha van időm, itt-ott beleolvasok egy-két blogba, és észreveszem többen borúlnak ki ezért-azért. Én is ezek közé tartozom, bár nem akartam róla írni ezen a felületen, bár egy páran, akik ismernek tudnak róla. Van is, akin csattant az ostor emiatt. Néha nagyon hisztis tudok lenni.

Ma reggel is kerülgetet a hiszti amikor egyik barátom Hollandiából megszólított. Ővele voltam Ibizán szeptemberben. A hétvégén már keresett kétszer, de épp akkor nem voltam gépközelben, mert boltba ugrottam el, konyhában raktam rendet vagy teregettem. Ma reggel végre sikerült neki. Kiderült, hogy barátja, akit 9 hónapja kiszűrtek HIV-fertőzéssel, 8 hónapja meg egy mirigygyulladással volt otthon (ha valakinek mond valamit: Epstein-Barr vírus, herpesz családba tartozó vírus. Angolúl "kissing disease", vagyis csókolózós betegségként ismert). Azt már tudtam, amikor kimentünk Ibizára. A legújjabb hír, hogy most két hónapja májrákot találtak nála, majdnem bele is halt. Azóta két kémókúrát is kapott és kicsivel jobb. Ünnepekre haza fogják engedni szüleihez, az ország nyugati részén, de ott is rendszeresen be kell majd járnia egyik Rotterdami kórházba, kezelésre. Ja, majdnem elfelejtettem: 38 éves, ha jól tudom. Hisztim oka, hirtelen olyan semmiségnek tűnik...

Egy éve

Épp most néztem, hogy ma épp egy éve, hogy elkezdtem írni a blogomban. Elég sok dolog történt az az egy év alatt. Kapcsolatom a holland párommal viharosan véget ért, voltam Indiában, megismertem Schatzit, utaztam Hollandiában, Hollandiában végleg lezártam a még futó ügyeimet, szóval nem unatkoztam. Nem sokára lesz majd a fertőzésemnek a harmadik évfordulója és nagyobb bajom nincs. Az ekcémám fertőzésem óta folyamatosan enyhűlt. De ami viszont plusszban hozzájött, az, hogy elég erős hasmenésem szokott lenni, bár az első másfél évhez képest, az is enyhűlt.

Nem kell már esernyő a konyhában

Végre! Hat hét után nem csepeg már a konyhám mennyezete. Nem kell már reggel munka előtt és este munka után felnyalni a konyhát. Kiderült, hogy a fenti szomszédnál a tűztől, ami pár hete volt, egy vízvezeték megrongálódott. A konyhámba a mennyezet felét egy nagyon szép sárgásbarna folt mutatkozik, de legalább már nem csatatér. Majd a hétvégén rendet kéne rakni ott is, mivel a hugom, barátja, tesója és barátja szülei ide el szeretnének jönni.

Közben meg alig várom, hogy vége legyen a gyógyszer kúrámnak. Majd ünnepek között vissza kell mennem a bőrgyógyászhoz, hogy abbahagyhatom-e már. Időközben a mellékhatások egyre fokozódnak. Az első három hétben nem nagyon vettem észre semmit, csak vérzett az orrom, mivel kiszáradt a nyálkahártya orromban. De most a bőröm is rendesen szárad, ajkaim is. Már annyira, hogy repedezek, hiába kenem magam mindenfélével. Bízom benne, hogy ha befejezhetem a kúrát, akkor a bőröm rendbe fog jönni és nem leszek már annyira csúnya mint voltam ;-)

Nagy hóvihar közeledhet

Hétfő óta mást csinálok. Több a munka, de így most jobban esik. Hétfőn este 11-kor mentem haza, előidézve a régi jó időket. Amikor (lassan) három éve kezdtem, voltak olyan időszakok, hogy rendszeresen este 11-ig, éjfélig dolgoztam, dolgoztunk a csapattal. Nem mondom, hogy megint annyira el fog fajulni a dolog, de nem bírom hosszútávon az üresjáratot. Hétfő este le kelett adnom egy jelentést, olyan témában, amit nem ismertem még. Fél napig vadásztam valamilyen infóra, utólag kiderült, hogy valami rendszerbaromság miatt nem stimmeltek az adatok. Közben azt a három kollegát kelett segíteni, akik átvették tőlem a melóm részét. Kedd reggel még a jelentésen kelett javítani, de nagyából rendbe volt. Kaptam is egy köszönő leveleket több kinti, ami tényleg nagyon jól esett. Én nem voltam nagyon megelégedve munkámmal, majd következő alkalommal ennél jobb lesz. Kicsit tartok a hónap hátralévő részéről. Az eredeti tervem az volt, hogy nyugottan kiveszem még az erre az évre el nem költött 11 szabadnapomat, de asszem ennek a tervnek lőttek. Ahogy most látom a dolgokat, elég sok meló közeledik, már jövő hétig megvan a programom, ha nem vigyázok betemethet a lavina itt az irodában. Gyorsan kéne megtanulnom síelni...

Compilation error

A múlt hetem nem volt a legsikeresebb hét életemben. Arra jöttem rá, hogy magamat nem ismerem. Ja, csak annyira, hogy magamba gyűrök minden stresszt, haragot, irritációt, amig fel nem robbanok. Higyétek el, nagyon sok düh fér belém, volt 35 év edzés. Az egészben az a gáz, hogy annak az arcában robban, aki nem is érdemli meg. Múlt héten is ez volt. Valakit, akit nagyon szeretek, megbántottam. Most gondban vagyok, mert nem tudom pontosan, hogyan is kérjek elnézést. Nem érdemelném meg, amilyen bunkó voltam.

Szombaton, utolsó percben eldöntöttem, hogy hétvégén nem maradok Pesten, hanem vidékre megyek szüleimhez. Egyik indok az volt, hogy gondolkoznom kelett, másrészt édesanyám hétfőn reggel indul Kárpátaljára, segélyszállítmányal és gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet ha már most oda adom neki a karácsonyi ajándékát... Ahogy láttam, nagyon örült a mobiljának és több lépéses tanfolyamot beszéltünk meg. Most a hétvégén a telefonálás és az ébresztő beállítása volt. A többi is majd egyszer meglesz.

Szóval, hétvégém sok gondolkodással telt, kivéve oda és vissaz felé, amikor aludtam. Péntek éjjel nem nagyon tudtam aludni, úgyhogy eléggé alapjáraton működtem. Össze is írtam elég sok gondolatot, töröltem, írtam, stb. A végén majdnem másfél oldalnyi szövegem volt. Kitöröltem, aztán meg megbántam, hogy kitöröltem (szerencsére van olyan, hogy biztonsági mentés). Közben meg a csoportom értékeléseit is írtam. Holnap nem is tudom mi lesz. Múlt héten, utolsó percben átrendeztek majdnem minden melómat. Egyik új kollegára azt mondták Amerikából, hogy nem akarják már, hogy ő foglalkozzon ezzel a szerződéssel. Hétfőn most olyan melóm lesz, hogy nem tudom miről szól pontosan, egy hétfő délutáni határidővel. Attol tartok további gondolkodásoknak annyi lesz.

Tudja valaki, hol lehet jelentkezni egy teljeskörű újratervezésre?

Rövidke kis hír

Egy fél órája volt egy esemény a munkahelyemen. Azonnali hatályal kineveztek csoportvezetőként. Gyakorlatilag nem nagy változás, mert a kinti főnökök már így is úgy kezeltek, de a jó benne, hogy legalább most hivatalos is. Három éven belűl ez most a második csoportvezetői kinevezésem. Már figyelmeztetést kaptam, hogy kb 20%-al több melóm lesz. Majd meglátjuk, hogy alakúlnak a dolgok.

Javúlóban a bőröm!

Tegnap kontrollon voltam a bőrgyógyászomnál. Most három hétig szedtem ezt a gyógyszert és jelentősen javult a bőröm, bár van még hova javulnia. Doki megint felírt kapszulákat és napi 3 helyett, most csak napi két alkalommal kell szednem ezeket a pirulákat.

Mivel a gyógyszer befolyásolhatja (legtöbbször ronthatja) a máj működését, a koleszterinszintet és a trigliverid szintet, megkérdezte múltkor, hogy mikor csináltak vérképet. Akkor mondtam el neki, hogy negyedévente csinálnak, a Szent Lászlóban, mivel HIV fertőzött vagyok. Teljesen normálisan kezelte az egészet, és tegnap meg úgy kezelt, mintha régi barátok lennénk. Nagyon jól esett. Egy-két ismerősöm itt Magyarországon állandóan arról beszél, hogy milyen hülyék, bunkók a magyarok és a magyar orvosok. Eddig nem nagyon ezt tapasztaltam. Lehet, hogy naív vagyok (már mondták többen), de azon az állásponton vagyok, hogy azt kapsz amit adsz. Ha negatívan áll az ember az életben, akkor negativitást kap vissza. Ha pozitívan, nyiltan áll az ember a dolgokhoz, akkor azt is kapja vissza. Eddig (még) nem nagyon csallódtam. Persze, it is, mint mindennél az életben figyelni kell. Itt sem lehet ész nélkül csinálni a dolgokat.

Szürke hétköznapok?

Múlt hétvégén egy hete volt, hogy a fölöttem lévő szomszédnél kigyulladt a cserépkályha, hajnalban. Ezt utólag tudtam meg, vasárnap reggel. Meg azt is, hogy nagyon gond is lehetett mint ami most van. Akár fel is robbanhatot a ház, mivel gázvezeték van közvetlenül a kályha melett. Most csak annyi gondom van, hogy a konyhámba esernyővel kell járnom már napok óta. Csütörtökön elkezdődött a csepegés és eddig tart még, sejtem, hogy még napokig el fog tartani. Önmagábn nem lenne gond, ha a bőröm miatt szedett gyógyszer miatt nem aludnék most nagyon rosszúl. Tegnap éjféltájt mentem ágyba, de csak hajnali 5 órára tudtam elaludni és nyolckor már fel is ébredtem, mivel édesanyám hívott. Emelett meg néha elég furcákat álmodok, bár az nem tudom, hogy a gyógyszerrel van összefüggésben. Legalább az éjszakáim szórakoztatóak. Emelett még állandó jelleggel vérzik az orrom, nem nagyon, de elég ahhoz, hogy minden zsebkendőm csupa vér.

Az éjjel majdnem teljesen el is olvastam egy könyvet, amit jó barátoktol kaptam, akik október végén nálam voltak egy hosszú hétvégére. Nem hagyományos témakör, de nagyon tetszik a könyv. Részben Afganisztánban játszódik, részben az USÁ-ban. Jól írt és lebilincselő. Nem tudom, hogy magyar fordításban megvan-e már. Az eredeti angol címe: The Kite Runner, író: Khaled Hosseini.

Hétvégén elkezdtem a karácsonyi vásárlást, életemben először. Hollandia nem volt nagyon szokás a karacsoníi ajándékozás (Hollandiában és Belgiumban Mikuláskor szoktak ajándékozni az emberek). Reggel a T-ponttol szolt az eladó, hogy megjött a telefonom, amit szerettem volna (más boltbol hozzaták, mivel egész Pesten csak egy maradt belőle), hétfő helyet. Édesanyámnak vettem egy előfizetést. Már egy ideje igérgettem, hogy majd adok neki mobil telefont. Most, amikor édesapám szeptemberben kórházban volt a májgyulladásával, akkor már nagyon nyílvánvaló volt számomra, hogy édesanyámnak is kell egy mobil. Kikerestem neki egy szép, összecsukhatós telefont, nagy kijelzővel és nagy billentyűzettel. Legyünk őszinték, bár még nagyon jól bírja magát édesanyam, a 66 évével már nem mai csirke. Egybe magamnak is vettem egy előfizetést és új telefont is, mivel a régi telefonom már 5 éve megvan és kezd egy kicsit rozoga lenni. De legjobban az édesanyám telefonjának örültem. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Egyébként nagyon résen van, mert amikor felhívta, a hétvégén, hogy új számom van, mindjárt rákérdezet, hogy van-e valami hír az ő telefonjárol. Elmondtam neki, hogy megvan és hogy karácsonykor legyen nagyon meglepődött, amikor megkapja.

Aztán meg indultam be az irodába, hogy még dolgozzak, mivel november 30.-ára két nagy anyagot kell majd leadnom és eddig nem nagyon kaptam infókat.Amikor bejöttem, meglepetés ért: nem volt hálózat az irodában. Nem is maradtam nagyon sokáig. Haza mentem és 6.szor felmostam a konyhába, aznap. A végén egész hétvégén nem is dolgoztam, csak relaxáltam, pihentem, lógtam és csetteltem egy pár ismerőssel. Vasárnap este meg nagy meglepetés ért. A vezetkés számomon felhívott valaki, aki angolul beszélt. Nem tudom, honnan szedték telefonszámomat, de azt kérdezték, hogy lenne-e kedvem résztvenni a zöldkártyasorsoláson, ami most indul. Mivel Hollandiában születtem, nagyon nagy esélyel bírok ezen a zöld kártya-sorsoláson (ja persze... mindjárt elhiszem...). Erről a zöld kártyárol annyit kell tudni, hogy ezzel az illető szabadon kereshet munkát bárhol az Amerikai Egyesült Államokban. A sorsolásért csak 119 dollárt kell befizetni és ha megnyerem 16 hónapom van arra, hogy emigrációmat intézzem. Mint a hülyegyerek rákérdezek, hogy van-e bármilyen egészségügyi akadálya a zöld kártya szerzéséhez (mint, amint tudjuk az USÁban elég érdekes reakciókat váltanak ki a külföldi HIV-fertőzöttek). Először az a válasz, hogy semmi akadálya. Öt perccel később azért még rákérdezz a hölgy, hogy nem-e HIV-fertőzött vagyok, ne haragudjak, hogy ilyen bunkó módon kérdezi meg, amire válaszoltam, hogy semmi köze hozzá. De azt még hozzáfűzte, hogy ha már meglenne a zöldkártyám, nem fogják elvenni, ha utánna megfertőzödnék. Aztán meg, hogy van-e párom, mert a hölgy az én esélyemmel indulna. És ha pasi, kérdezem tőle. Hát, akkor persze ő is az én esélyemmel indulna, mivel párként kezelnének. Azzal köszöntem el, hogy köszönöm szépen, de még gondolkoznom kell rajta. Eddig még nagyon jól érzem Pesten, nincs kedvem megint emigrálni. Hogy gondolkozzak még. Úgyis nagyon sokáig tart ez a folyamat. Ha most iratkozok be, akkor 2009, 2010-ben kell majd véglegesen döntenem. Az egész után csak az járt a fejemben, hogy honnan a fenéböl van meg nekik a vezetékes számom. Alig egy pár embernek van meg, asszem még Schatzinak sincs meg... (Folyt. köv.??)

Villámcsapás vagy folyó

Most jöttem vissza fodrászomtol. Már nagyon kelett mennem, bár sokan azt mondták, hogy nem volt hosszú. Engem zavart, de nagyon. Fél hatkor telefonáltam, hogy lenne-e lehetőség háromnegyed hatra elmenni egy hajvágásra. Lehetet. Naná, leteszem a telefont, egyik kinti kollegám hív. Nem rossz ember, csak nagyon sokáig tart, mire kimondja, amit akar. Nem is engedi, hogy belé fojtják a szót. Kérdés: van egy szerződés Hollandiában, ahol már elég régi stornószámlák a nyílt tételek között szerepelnek, tudom-e miért és mikor zárúl le a téma. Fogalmam sincs, utánna kell néznem. Küldjön emailt, én szaladok fodrászhoz. Csodák csodájára, 2 perc alatt lerázom. Rekord! Eddig mindig 10, 15 perc kelett ahhoz, hogy le tudjam tenni a telefont. Eddig semmi különös, ez a megszokott dolog itt az irodában. Az érdekes a fodrásznál történik...

A kezdet semmi különös, hogy szeretném a frizurámat, aztán nekifog és miközben vágja hajamat, pletykázik a kolleganővel, én meg becsukom szemem és relaxálok. Ezért is szeretek fodrászhoz járni... Aztán, hirtelen, megkérdezi, mi az a fehér a szemem alatt... (Amit tudni kell a bőrömről, hogy eléggé nyugtalan. Száraz, ekcémás. Néha tele vagyok pattanásokal és hasonlókkal). Félébredek a félálombol és mondom: grízszemek. Hogy, tudom-e, hogy ki lehet őket szedetni. Mondom, igen, tudom. Amikor még Hollandiában laktam, voltam kozmetikusnál, kiszedetni. Nem lenne rossz ötlet a kozmetikus, csak az egészben az lenne a bökkenő, hogy a grízszem eltávolításánál tűt használnak és seb keletkezik ami elég szépen tud vérezni. Ezt mindenkép meg kell gondolni, mivel ha bele megyek, fel kell világosítani a kozmetikust, hogy kesztyűvel és eldobható tűvel dolgozzon. Ez Hollandiában alapból így működik, de a fogászati tapasztalatom után nem csodálkoznék ha lenne itt Magyarországon kozmetikus, aki nem így dolgozik. Úgyhogy a fodrászathoz tartozó kozmetikus le van írva...

Folytatódik a beszélgetés... Következő kérdés, amitől kiüt a verejték: mitol vannak azok a duzzanatok a nyakamon? Nem volt nagyon sok kedvem elmondani, hogy azok a duzzanatok a HIV fertőzéssel járnak, mivel a mirigyek ilyenkor felduzzadhatnak (nekem vannak olyan mirigyek, amik már lassan 3 éve elég nagyra fel vannak duzzadva). Hirtelen nem tudom, mit mondjak, aztán eszembe jutt, hogy múlt héten dermatológusnál voltam és kiderült, hogy hormonzavar okozza a bőrgondjaimat (ebbe beletartozik a rendszeres bőrgyulladás is). Úgyhogy arra fogom: hormonzavartol begyullad rendszeresen a bőröm, biztos most is valahol be van gyulladva... Fodrász elvtársnő elhiszi, de még rákérdez, hogy most kezelnek ezzel a hormonzavarral. Erre igennel tudok válaszolni, most kezdtem el egy három hónapos kúrát. A gyógyszer mellékhatás listája olyan hosszú mint a karom (tényleg!). Ezzel ki van elégítve a kedves fodrász kiváncsisága.

Most miért nem mondtam el a fodrásznak, hogy mitől duzzadtak fel a nyirok csomók a nyakamon. Félek? Nem félek, csak úgy vagyok az egésszel, hogy hadj dönthessem én el, ki, mikor, hogyan szerezz tudományt az állapotomrol. Nem titkolom. A munkahelyemen eddig 4 embernek mondtam meg, itt Magyarországon, és két holland kollegám tudja. Egyébként, a reakciók a magyarok és a hollandok között is már nagyon tanulságos és egy jó indok arra, hogy ne álljak ki a reflektorfénybe HIV fertőzöttként. A hollandok nem kezdtel el sírni, jajgatni vagy ilyesmi. Az első kérdésük az volt, hogy hogy vagyok és hogy sajnálják, hogy megfertőzödtem és épp úgy kezelnek, mint mielőtt megmondtam.

Ellentétben a magyar kollegák többsége. Majdnem mindegyiküknek kelett több nap, ahhoz, hogy feldolgozzák a fertőzésem tényét. Voltak, akik azt gondolták (vagy sejtem, hogy azt gondolták), hogy holnap után már temethetnek. Szerintem a legnagyobb differencia az, hogy itt Magyarszágon nincs elég tudás arrol, hogy mi is a HIV és az AIDS. A legtöbb ember annyit tud, hogy nem lehet belőle kigyógyulni és halálos betegség. Hát igen... de ebből van elég sok fajta. Akkor egy kisebb része tudja, hogy az immúnrendszerrel függ össze az egész, de hogy pontosan hogyan, nem tudják. Hollandiában ez kicsit máshogy müködik. Ott a 80-as évek óta állandóan mentek és még mindig mennek a kampányok (államilag, de privát módon is finanszírozott) a tévében, rádióban, újságokban, nagy bulikon, diszkókban, stb. Egy másik különbség az, hogy itt Magyarországon még nagyon meleg betegségnek tekintik a lakosok többsége. Ha nézem a környező országokat és Nyugat-Európát, akkor ott nem meleg betegségnek számít. Egy kis példa: a kb. 250 albán nyílván tartott HIV fertőzöttek túlnyomó része heteró. Alig van köztük meleg. A szűréseken majdnem fele-fele arányban osztóznak meg a nők és a férfiak. Magyarország akkor kivétel lenni? Nem hinném. Véleményem szerint itt azért több a kiszűrt meleg, mert ők járnak szűrésre, miközben a heterók nem (nagyon) járnak, "hiszen a HIV-vel valő fertőzöttség csak melegeknél fordul elő". Van aki még a Mikulásban hiszik... Ilyen szempontból, lehet, hogy a Judit története, bár abszolút senkinek sem kivánom ezt a kórt, felébreszti az embereket, hogy a HIV-fertőzés nem csak melegek között terjed, vagy azoknál, akik Afrikaiakkal fekszenek le. A heterók között is épp úgy terjed(het) mint a melegek között, csak nem tudjuk, mert nem járunk szűrésre. Bár, ezt majd idővel fogjuk megtudni, hogy mi lesz a Judit-effektus (ha lesz!).

És akkor miért is nem lépek reflektorfény elé? Van erre több indokom. Az egyik az, hogy így most a saját kis világomban, szerintem sokkal többet tudok tenni az ügyért mint ha tévében interjúznának. Itt le tudok üllni azzal, akinek elmondom. Válaszolhatok kérdésekre, nyugtathatom az illetőt, hogy nem kell előszedni a gyásruhát (hogy igenis, még évekig fogom cukkolni és piszkálni), stb. Van úgy, hogy nagyon sokáig nem kérdeznek, de ha felmerűl valamilyen kérdés a HIV-vel kapcsolatban, megtalálnak. Meggyőződésem, hogy ha így, saját kis világomban beszélek a HIV-ről, tanítgatok, azzal sokkal többre megyek, és a környékemben lévő emberek is, mint egy interjúval a tévében. Egy villámcsapás effektusa a világra, környezetre idő múltával hanyagolható, egy folyó pedig képes idővel teljesen átalakítani a kornyékét.

Számok kiegészítés

Csak egy gyors üzenet, mivel most tudtam csak meg a vírusszámomat. Az október elején vett vérmintában 83 000 vírusrészecske volt mililiterenként. Az a fél évvel ezelőtti számnak majdnem ötöde (akkor 443 000 volt). Lehet, hogy most végre stabilizálódik a fertőzés nálam. December közepén lesz a következő vérvétel. Ez most eddig a legalacsonyabb szám amit mértek. Eddig a legalacsonyabb vírusszámom a 2006 májusában mért 92 000 volt.

Itthon vagyok

Igaz, szombaton jöttem haza, de annyira le voltam amortizálva, ki voltam merűlve, hogy ma reggelig csak zombiként léteztem (kivétel egy tegnap délutáni mozilátogatás Schatzival). Múlt héten eléggé sűrű volt a program. Meló melett még sok barátot, ismerőst is meglátogattam, ami eléggé fáraztó volt (ez egyébként nem panasz!).

Hétfő este a volt hegedűtanáromnál voltam. Azt tudni kell, hogy órák alatt mindenféléről dumáltunk, hegedűlés közben. Politika, tudomány, minden téma előkerült. Hétfő este is ez volt. Mindenféléről beszéltünk. A végén éjfélkor, amikor még valami innivalót akart volna hozni, elköszöntem és mentem vissza hugomhoz. Szerencsém volt, hogy a belga utamat, ami keddre volt tervezve, nem kelett megtennem. Így egy három órás kocsiutat oda és ugyanazt vissza megspóroltam.

Csütörtökön még felhívtam a klinikát, hogy megvolt-e már a vírusszámom. Sajnálattal közölte a Nelly, hogy még nem volt meg, technikai okok miatt. Próbáljam egy héttel később. Miközben Hollandiában voltam, most nem volt annyira rossz az éjelli izzadás (ami egy pár hete sajnos megint előjött). Ott a holland irodában több fajta édesgyökeret tartalmazó teák voltak és ittam is belőlök elég sokat. Napi három, négy pohárral biztos.

Az egész hetem gíy (eléggé zűrösen) telt. Napközben dolgotztam, este meg látogatások. A végén már csak napi 3, 4 órát aludtam. Most a hétévégén a lemaradást be is hoztam. Vasárnap este 7-kor el is aludtam és ma reggel hétig, fél nyolcig aludtam és ma reggel három negyed tízre be jöttem az irodába. Péntekről maradt még némi meló, amit be kell fejeznem. Holnapra azt tervezem, hogy leugrok szüleimhez, vidékre és akkor szerdán vissza. A hét hátramaradó részeét kivettem, mivel Hollandiábol jönnek barátok látogatóba egy hosszú hétvégére. Csütörtökön reggel jönnek és vasárnap reggel mennek haza.

Rádöbbenés

Üdvözlök mindenkit Hollandiábol. Szombatreggel érkeztem, elég kómásan, mivel reggel 7-kor indult a gépem Ferihegyről és negyed tízkor Amszterdamban is voltam. Tízkor már kocsiba is ültem, és indultam az autópálya felé, miközben hallgattam a híreket a rádióban. A legfontosabb hír az volt, hogy most van már lehetőség temetési biztosítást kötni lovakra. Ezek szerint az uborkasezon nem ért még végett, itt Hollandiában.

Ami számomra a legérdekesebb volt, szinte döbbenet volt, hogy amikor kiszáltam Schiphol-on már nem az az érzés volt hogy otthon vagyok. Úgy éreztem mintha bármelyik idegen reptér lett volna. Perssze, jobban ismerem itt az utat, de érzelmileg teljesen idegen volt.

Hétvége elég érdekesen telt. Sok volt a meló. Hugommal jó nagyokat beszélgettünk és ahol régen laktam, elég sok emberrel találkoztam és voltak pár perces beszélgetések. Nagyából mindenki rendben van. Egyik szomszéd házaspár rosszúl van. A férj hólyagrákban szenved már évek óta, feleségének meg egyre jobban fáj dereka. Egyik barátomhoz is beugrottam. Nála jó nagyokat röhögtünk. Mesélt az utolsó kapcsolatáról: egy jogász, aki 30 évesen már annyit iszik mint egy gödény. Épp péntek este dobta ki a lakásából...

Ma reggel meg 6-kor keltem, háromnegyed hétkor már kocsiban is ültem. Rádióban a négy évszak játszották, Vivaldi-től. Épp a nyár, a második és harmadik része. Az autópályan akkor már 9 kilométeres dugó volt Amszterdam felé Hágától. Na, most befejezem, mivel péntek este a belga főnököm (aki a holland főnököm helyett van) még átdobott egy kis melót, ami elég sürgősnek tünt.

Közeledik a gyógyszeres kezelés

Ma reggel félkómásan elmentünk az eredményeinkért, legalábbis én félkómás voltam, Schatzi csak fáradt volt. Az éjjel negyed háromkor feküdtem le, mivel ki kelett még teregetni a mosást, mivel hogy szombatreggelre megszáradjon. Szombat reggel, első járattal indulok ki egy hétre. Tegnap délután kaptam a jóváhagyást a kintiektől (ennek a jóváhagyás beszerzése egy külön és eléggé érdekes dolog volt...), mindjárt le is foglaltam a járatot (ami csodák csodájára nem is volt förtelmes áron).

Lényegre törve: ma reggel kiderült, hogy a CD4-számom 738-ról süllyedt 428-ra. A relatív szám meg 22-ről 20%-ra ment. Okés, elég erőteljesen estek a számok, de ez most csak egy mérés volt. Vírusszám még nem volt készen, ez a szám után majd jövő héten fogok érdeklődni, ha akad időm, bár sejtem hogy nem lesz alacsonyabb a múltkori 443 000-nél. Röviden: elég nagy az esélye annak, hogy nem túl sokára el kell kezdenem a gyógyszerszedést.

A múlt hónapokban voltak már napok, amikor azt mondtam, hogy alig várom már, mivel mostanában egyre több a kisebb gond: bőrfertőzés, torokgyulladás, stb. A sok kisebb dolgon veszem észre magamon, hogy a szervezetemnek lassan egy kis segítségre szorúl a fertőzésem leküzdésében. Szerencsére, erre van mostanában lehetőség. Majd decemberben végefelé többet tudok mondani, mivel akkor lesz a következő kontroll.

Schatzi is megkapta az eredményeit. Ő nagyából szinten maradt, szerencsére és nem bizonyodott be az állítása, hogy azért maradt szinten, mert dohányzott. Hónapok óta nem gyújtott rá. Megint egy indokkal kevesebb a cigizésre... ;-)

Megjött a hugom

Pénteken kiderült, hogy lehet, hogy megint utazhatok, utazási tilalom ellenére. Ha minden összejönn, akkor október közepén nem leszek itthon egy vagy két hétig. Attól függ, hogy tudom összehozni a megbeszéléseket, tárgyalásokat. Október végére mindenképp haza kell érnem, mivel akkorra jönn egyik legjobb barátom Hollandiából, feleségével. Már lassan három éve igérgetik, hogy jönnek meglárogatni, de mindig valami közbejött.


Szombat reggel már úgy készülődtem, hogy megint tömegközlekedéssel fogok kimászni szüleimhez, három vagy négy óra, annak függvényében, hogy van-e busz a vonathoz, amivel kimegyek. Nagy meglepetésemre felhívott reggel unokatesóm, hogy ők is mennek, de kocsival. Nincs-e kedvem velük menni. Naná, persze hogy volt. Ennél kényelmesebb nem nagyon lehet, csak akkor, ha saját kocsija van az embernek. Úgy beszéltük meg, hogy negyed kettőre jönnek értem. Lett abbol negyed három, de nem volt nagy gond. Időben készültem el a cuccaim bepakolásával is kiáltam az utcára, napom olvastam egyik könyvet amit a Schatzi kölcsön adott egy pár hónapja. Közben a hugom, barátjával ás kutyával (magyar-német vizsla) megérkeztek szüleimhez. Toszkánában voltak egy hétig és most két hétig lesznek itt Magyarországon.

Ibizai beszámoló 1. rész

Ahogy észrevettétek, közben hazajöttem. Eddig nem volt még időm írni az utamról, mivel benn az irodában, szokás szerint volt megint elég munka. Szóval, oda felé nem is aludtam szombat éjjel, mivel negyed hatra rendeltem a taxit, hogy kivigyen a Népligethez. Az mind jól ment, időben voltam a buszpályaudvaron és hétkor el is indult a busz Bécs irányába, ahol tízre ott is voltunk. Kiszállás után, meg kelett keresni a megfelelő terminált, ami nem volt túl nagy gond. Miútán leadtam a böröndömet, és megkaptam a beszállókártyáimat, át kelett menni a másik terminálba. Közben el kezdett zuhogni az eső, úgyhogy át kelett szaladni a másik terminálba.

A repülőút nem volt nagyon izgalmas, állandóan pár percre bealudtam. Bécsből Velence felé tartottunk, onnan Genua, Korszika és úgy Palma de Mallorca. Palmán egy másfél órát kelett várni. Ami ott meglepett, az volt, hogy a reptéren négy nyelvben voltak kiírva a táblák: spanyolúl, angolúl, katalánúl és németúl. A végén fél ötkor voltam Ibizán, egy negyed órás repülőút után. Amikor kiszáltam, már észre lehetett venni, hogy jó idő volt ott, olyan 30 fok korül. Sajnos elég sokáig kelett várni a böröndömre, de miután az is megvolt, kimentem. Ott már várt a holland barátom. Kiderült, hogy már háromra ott volt, mivel egy órában csak egyszer van busz.

Miután busszal bementünk Figueretasba, becsempéztük a böröndömet az apartmanba (mivel alapból csak egy személyre volt kivéve az apartman). Kicsit pihentünk, átöltöztem és bementünk Ibiza City-be. Annyit gyalogoltunk, hogy mind két talpamon hólyag keletkezett. Még mindig ott vannak...

Hétfő reggeltől beindult a strandolás. Minden nap busszal kimentünk Platja des Salinas felé, ahonnan elgyaologtunk a Platja des Cavallets-ig. Ez az utóbbi szabad strand a meleg strand.


Itt a képen lehet látni ahogy a dünékből megy le az út a szabadstrandra. Útközben ezt a fát láttam. Mivel tetszett a formája, lefényképeztem:

A hőmérséklet a szigeten elég jó volt. Napközben 30 és 35 fok között, leghidegebb egyszer hajnali 5-kor volt 22 fokkal. Szinte egész héten takaró nélkül aludtunk, mint a strandon, mint az apartmanban, bár a strandon nem volt könnyű aludni, mivel a gyíkok ott a szigeten nagyon szemtelenek voltak. Az első nap, amikor nem ismertem még a helyi vadokat, merészeltem hasamon fekve elaludni. Ez a szunyó nem tartott nagyon sokáig, mivel arra ébredtem, hogy a hátamon valami folyik: két gyík ott veszekedett valami miatt. Az érzéstől annyira megijedtem, hogy felugrottam. A szomszedok, lenn a tengerparton kissé ijjedve néztek rám, mivel miközben felugrottam, valami őshangot adtam ki. A gyíkok szemtelensége nem fejeződött be ezzel. Még kaját is loptak volna, ha nem zárunk el mindent, bár az elején nem hittem a virágkötő barátomnak. Egyik nap csak azt látom, hogy egy darab csipsz, ami leesett, csakúgy húzz a bokrok alá. Amikor jobban néztem meg, mi van, egy gyík szaladt ott, a csipsz darabbal szájába. Akkor már jobban értettem, miért kelett mindent bezárni. Ezek a gyíkok képesek lennének még a zsákból is kilopni a kaját. Íme egy kép egyik szemtelen vadról:

Épp azon morfondírozik, hogy hogyan jusson el a csipszhez, ami a zsákban rejlik.

A szabi nem csak a gyíkokkal való harccal a túlélésért telt. Melettünk, a dünénk alatti völgyben lévő szomszédokkal jóban voltunk. Ők egy pár voltak Hollandiábol. Az egyik holland (Gerard), a másik pedig német (Peter). A holland a divatiparban dolgozott/dolgozik. Egy pár évvel ezelőtt igazgató volt egyik nagyobb német divat ipari cégnél, amikor összevonták a részlegét egy másik cég részlegével. Olyan végkielégítést kapott, hogy nyugdíjban vonulhatott. A német pasi meg az egyetemen kezdett el tanulni, aztán félúton rájött, hogy inkább fodrász akar lenni. Ezzel a kettővel kész buli volt a szabadság. Mivel ott a környékünkben elég sokán járkáltak vagy mesztelenűl, vagy minimális öltözetben, hárman tréfálkodtunk. Bár, volt egy ürge, pénteken, aki szerintem nem is nézett ki rosszúl, a legtöbbre azért volt valamilyen kommentünk.

Estefelé minden nap beugrottunk a közértbe és vettünk vala kaját, amit az apartmanban megfőztem. Az első nap olasz linguini volt, bazilikumos paradicsomszósszal, spanyol olivaolajjal készítve, igazi francia emmentáli reszelt sajttal (tudom, biztos lesznek emberek, akik számára ez egy kész rémálom lenne. Az ottani felszereléssel nem nagyon lehetett mást csinálni). Más napokon volt még bolognai spaghetti, ravioli (első alkalommal ettem, nem szeretném megismételni), carbonara-s spaghetti és paprikás krumpli (vittem magammal paprikát és száraz kolbászt).

Vacsora után legtöbbször lefeküdtunk szunyálni egyet este tízenegy, éjfélig. Miután felkeltünk és elkészültünk, elmentünk a városba. bulizni. Először elmentünk egyik meleg bárban az alsó városban, közvetlenül a kikötő melett. Első este megejtettem azt a hibát, hogy szomjason keltem útra. Na, azt a hibát csak egyszer követtem el. Utána való napokon, úgy indultam el bulizni, hogy előtte megittam legalább egy liter vizet. Egy egyszerű gyümölcslé a SunRise-bárban € 4-ba került. mivel egy Bacardi-Cola-ért meg € 8-at kértek el. Ez egyből azt is jelentette, hogy a berugás kilőve, mert nem volt elég pénzem arra, hogy berugjak. Mondjuk, ez egy elég hatékony módszer arra, hogy az embert leszoktassák az alkoholizásról (vagy megelőzzék a függőséget). A hét második felében ide is mentünk a Gerard és Péterrel. Velük néha olyan nagyokat röhögtem, hogy fájt már a hasam a nevetéstől. Egy másik bár, ahova mentünk, az a La Nada volt. Két német pasié és árban jobb volt, mint a SunRise. De voltunk a Soap-ban is, ami a vár fal melett helyezkedik el. De a szintén a várfal melett lévő Angelo azért még a legjobb volt. Ott legalább volt hely normálisan leülni. A kép itt mutatja a "meleg" utcát, ahol jobbra, balra vannak a meleg bárok. Esténként olyan tömeg van, hogy csak libasorban lehet közlekedni. Baloldalon az első helyiség a "SunRise". Jobb oldalt van az "Exit".

Hajnali két óra felé el szoktunk menni az "Anfora" diszkóba, fenn a várban, vagyis Dalt Vila-ban. Igyekeztünk ott lenni két óra előtt, mivel két óra után a beugró € 15. Előtte meg € 10. Mondjuk, ebben benne van egy ital. Na, itt szoktam meginni a napi Bacarid-Colámat, mivel Ibizán nem volt Amaretto. Ha lett volna, Amaretto-Colát ittam volna. Az egyik este, annyira jó volt a zene, hogy több órán át táncoltam a Gerard-al. Volt ott egy sötét szoba is, bennt is voltam, de elkapott a röhögőgörcs, úgyhogy gyorsan menekültem is onnan. Legtöbbször hajnali 4 és 5 között mentünk vissza az apartmanba.

Csütörtök reggel időben keltem, reggel 9-kor és mentem fényképezni. Akkor is csináltam a fenti képet a "meleg" utcáról. Figueretas az egyik öbölben fekszik. Ott a következő képet csináltam. Bennt a városban van két tér. Az egyik a plaza del Vara del Rey, aki még a Spanyol birodalom idején a Spanyol-Amerikai haburóban részt vett. Közvetlenűl melette van még egy kisebb tér, ahol egyik este olyan erős fűszagot éreztem, hogy attól már majdnem bekábúltam. A Gerard-al is beszéltem erről, hogy nekem úgy tűnik, hogy Spanyolország, vagy legalább Ibiza már toleránsabb és liberálisabb Hollandiához képest. Amikor Ibizán voltam, egyik holland újságban olvastam egy cikket, amiben az egyik holland politikus (mág megint) be akarja tiltatni a koránt Hollandiában. Eddig Hollandia csak egy könyv hivatalosan van betiltva: a Hitler által írt "Mein Kampf". Bár Hollandiában gondok vannak a muzulmám bevándorlókkal, nem hinném, hogy így lehet javítani a helyzeten, hogy betiltják a szent könyvüket. Egyébként, nem hiszem, hogy jó dolog könyvet betiltani, mivel attól még érdekesebbé lesz sok ember számára. Egyébként, szerintem, ez egy fajta ingyen reklám a letiltott könyv számára. Itt van a "fűves"-tér.

A vár a 16. században kapta az jelenlegi formáját, még II. Fülöp, Spanyolország, Szicilia, Nápoly és Portugália királya idején fejezték be. A vár bejárata fölött ott van Fülöp nagy cimere.

Nem csak a tengerparton volt vadállat, a várban találkoztam az igazi és egyetlen ibizai vártigrissel.

Amikor ezt a képet csináltam, már 11 óra volt és vissza kelett mennem az apartmanba, mivel az utastársam akkor szokott felébredni. Vissza felé megint 36 órát szinte alvás nélül töltöttem. Mivel negyed hatkor (megint) jött értünk a transfer a reptérre (potyautas voltam), az előző este nem feküdtünk le, hanem elmentünk még bulizni egyet. Szombat este a "La Murella"-ban voltunk, ami egy kis bár, fenn a várban. Onnan négy, fél öt óra tájt mentünk vissza az apartmanba, megettük a maradák kaját és lementünk, megvártuk a transferbuszt. A repülőm majdnem időben indult. Fél nyolc helyet 7:40-kor indult Hannover felé. Ott pont időben, 10.kor érkeztünk. Folytatás a következő beszámolóban...

tRNS inhibitorok a láthatáron?

Amerikában egy új módszert találtak fel, amivel gyorsan, nagyon sok vegyületet ellenőrizni tudnak antiretróvírális hatásukra, ez a cikk szerint. Ez a módszer egy újabb fajta gyógyszerhez vezethet. Az eddigi fajtáknál (NRTI (nucleoside reverse transcriptase inhibitor), NNRTI (non-nucleoside reverse transcriptase inhibitor), protease inhibitor, entry inhibitor és integrase inhibitor) megint egy újabb támadási felületett nyitna a vírus felé. A közös tényező minden gyógyszer közöt, az, hogy a vírust valamilyek életfázisában támadja meg. Az NRTI és az NNRTI a vírust fékezik amikor az a RNS-ét átírná DNS-re, amit majd a fertőzött sejt génjei közé berakja. Az integrase inhibitorok (amik még fejlesztés alatt vannak) ezt az utolsó lépést, a sejt génjei közé való illesztést akadályozza meg. Az entry inhibtor megakadályozza/fékezi az erre érzékeny sejtek fertőzését. Végül, a protease inhibitorok meg azt a vírus enzímet fékezi, ami segít az új vírus részecskék készítésében.

Ezzel az új tesztel, most egy újabb módszert lehetne kidolgozni. Ha minden összejönn, olyan gyógyszereket lehetne majd kifejleszteni, amik a vírus fehérjék gyártását fékezi, az úgynevezett t-RNS-eken keresztül.

Ehhez el kell magyaráznom, hogy egy sejtben, hogy működik a fehérjék gyártása. A sejtmagban elindult egy folyamat, aminek az az eredménye, hogy egy génben rejlő információt egy RNS molekulában írja át a sejt. Az az RNS-t mRNS-nek is nevezik (az m az angol messenger-ből jönn, mivel ez a molekula elviszi az "üzenetet" a sejt fehérjegyáraihoz, a ribozómokhoz. Itt a ribozómokban az mRNS és az úgynevezet tRNS-ek megtalálják egymást. A tRNS-ekhez vannak kötve a fehérjéket alkotó aminósavok (a t az angol "transport"-ból jönn). Ez a teszt most lehetővé teszi, hogy olyan vegyületek után tudjanak kutatni a tudósok, amik a fehérje gyártást ilyen módon gátolják. Ez önmagában, szerintem, egy nagyon hatékony gyógyszertípus lehet, mivel nagyon sok fajta tRNS létezik (minden aminósavhoz van minimum egy tRNS és a természetben húsz aminosav van jelen).

De van egy veszély is, ami miatt óvatos szeretnék még egyenlőre lenni. Az emberi sejtek is pont ezeket a molekulákat (mRNS, tRNS, ribozómok) használják, úgyhogy nagyon nehéz lehet olyan vegyületeket találni, amik gátolják a vírus fehérje gyártását és nem mérgezők az emberi szervezetre. Összesítve, elméletben nagyon érdekes és jó ötlet ez a teszt, de mivel az a technológia még nagyon gyerekcipőkben jár, még nagyon óvatos lennék. Több év eltelhet, mire ez a technológia által kifejlesztet gyógyszerek kerülhetnek a piacra.

Méltó munkanap

A mai nap elég nyugisan kezdődött; olyan tíz óra tájában felkeltem és lógtam egy kicsit. Felöltöztem és délre bennt is voltam a munkahelyemen. Mielőtt valaki mondaná, hogy eltévesztettem a napokat, annyira fáradt nem vagyok. A pénteki nap nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem: abban a percben, hogy beértem, állandóan telefonon lógtam, mert valamilyen "sürgős" ügyet meg kelett oldanom. Ez az állapot délig tartott és fél négykor sikerült mindent megoldani, megcsinálni, stb. Csak akkor tudtam hozzáfogni a 9-re tervezett munkámhoz. Mivel tegnap nem akartam nagyon későig benn maradni, ma mentem be. Még hát óra kelett ahhoz, hogy befejezzem amit kelett. Így legalább a kollegámnak, aki helyettesít a jövő héten, nem kell annyit csinálnia már. Munka után beugrottam a Schatzihoz, hogy elköszönjek tőle és haza mentem bepakolni.

Ha őszintén mondom, nem volt túl nagy kedvem bepakolni. Inkább lefeküdtem volna, mivel hirtelen nagyon álmos lettem, de közben azért a böröndbe raktam mindent (már napok óta egy kupacban tettem a dolgokat, amiket el akarok vinni). Nagy meglepetésemre olyan tíz óra tájt felhívott a Schatzi, mivel el akarta mondani, hogy elmegy kollegáival valamit inni és ne lepődjek meg, ha nem veszi fel a telefont, ha telefonálnék. Mivel olyan pontosan elmondta hova megy, rákérdeztem, hogy mit szólná hozzá ha én is mennék. Tízenegyre ott is voltam és jól éreztük magunkat, legalább én jól éreztem magam. Schatzi egyik kolleginája meg is kérdezte mikor megyünk megint bulizni...

Most meg még készülődök és végignézem a böröndömet, hogy nem felejtettem el semmit és a konyhába rendet rakok. Negyed hétre jönn értem a taxi. Néha az embernek el kell kényesztetni önmagát. Mivel nagy valószinűséggel egy hétig nem leszek netközelben, a következő bejegyzés valószinúleg 17.-én vagy utána lesz.

Fejlemények hepatitis C-vel kapcsolatban

A héten két cikket olvastam hepatitis C-vel kapcsolatban. Az egyik cikk arról szól, hogy van egy esély arra, hogy pár év múlva (kb 10 év), be lehet majd oltani hepatitis C ellen. Eddig még csak az "a" és a "B" típusok ellen lehet oltatni. Főleg HIV fertőzötteknek veszélyes lehet a hepatitis C, mivel ez a vírus felgyorsít(hat)ja a betegség lefolyását. A hepatitis C-vírus maga meg elég erősen rongálhatja a májat. Még akár májrákot is okozhat.

A másik cikk meg arról szól, hogy most folytatják egy hepatitis C gyógyszer első fázisú tesztelését. Ez a gyógyszer egy hepatitis C protease inhibitor. Az eddigi tesztek alapán, úgy tűnik, sokkal hatékonyabb mint a jelenlegi gyógyszerek a hepatitis C-re. Az eddigi gyógyszerek durván csak az betegek 50%-ánál hatékony.

RDEA806 első fázisa sikeresen lezárúlt

Most elég nagy a hajtás az irodában, alig van időm bár mire is. Blogokat pár napja nem is olvastam. Most viszont kikapcsolódás jelébe olvastgattam egy kicsit a neten. Ott ezt a cikket találtam, amiről azért még is egy keveset szeretnék írni. Egy kaliforniai cég most fejezte be egy új non-nucleoside reverse transcriptase inhibitornak (NNRTI) a tesztelés első fázisát. Ebből a típusú gyógyszerből már több fajta van, de elég gyakran előfordul a keresztrezisztencia ebben a gyógyszerosztályban. Kerestrezisztancia azt jelenti, hogy ha a vírus rezisztensé válik egyik NNRTI-re, egyben rezisztentsé válhat az egy osztályben lévő másik gyógyszerekre is.

Na, most ez a gyógyszer, aminek a tesztelés első fázisa (a háromból) most sikeresen zárult le, úgy tünik, nincs kitéve a keresztrezisztencia veszélyének, a teszt eredményei alapján. Ráadásúl, úgy tünik, hogy kevés kölcsönhatása van más gyógyszerekkel. Mivel ezek az eredmények biztatóak, nem lehet elfelejteni, hogy még két tesztelési fázis következik. Volt már rá precedens, hogy gyógyszerek a tesztelés utolsó fázisában megbuktak, de alapból biztató szerintem.

All's well, that ends well...

Tegnap este megint apámnál voltam. Most már nagyon unatkozik (tegnap napközben párszor fel is hívott munka alatt), ugyhogy már javulóban van. Az orvosok még mindig nem tudják melyik vírus okozta a hepatitiszt, még mindig csak annyit tudunk, hogy nem hepatitisz A. Továbbá, a gyomortökrözés nem mutatott ki semmi rendellenességet, úgyhogy az megint jó hír. Ami apámnak nem annyira jó hír, az, hogy most minimum fél évig elég szigorú étrendet be kell tartania: nulla zsír, nulla alkohol.

Közben meg lassan közeledik a hétvége. A kollegáimat néha már megőrítem azzal, hogy mondom nekik, hogy egy hét múlva mit csinálok. Közben a helyettesemet is fel kell készítenem, mert valami azt súgja, hogy nem fogják a kinti kollegáim időben beküldeni az infókat. Meg csinálok mind azt, ami rajtam múlik, hogy meg legyen.

C'est la vie

Tegnap este megint édesapámnál voltam. Napról napra jobban van, pénteken már kezdett nagyon unatkozni. Azt abból tudom, hogy munka alatt többször felhívott, hogy keressek ki valamit neki. Ezen felűl, az arcából a sárgaság már majdnem teljesen eltünt. Tegnap este még nem tudta senki megmondani pontosan melyik vírus okozta a besárgulását, csak annyit lehet tudni, hogy nem az "A". Hétfőn még egy gyomortükrözés is lesz és előreláthatólag szerdán mehet haza majd.

Szerdán nagy jövés-menés lesz szüleimnél, mivel édesanyám akkor indul temetésre az Alföldön. Tegnap hallottam, hogy egyik nénikém meghalt, hasnyámirigyrákban. Én is nagyon szívesen elmennék a temetésre, de a jövő hetem a munkahelyem kész agyrém lesz, vagy még annál több is. Nem is álmodok arról, hogy kivehetek egy napot is, hogy elmenjek a temetésére. Legfeljebb, egyszer elmegyek a sírhoz. Ilyen alkalmakkal döbbenek rá, hogy az életben nincs semmi állandó (kivétel az adó és a halál), vagyis az egyetelen állandó, az a változás. Az idő még a legjobb és legszebb dolgokat is tönkreteszi, szetszedi. Ami marad, azok az emlékek, legfeljebb fényképekkel és egyebbekkel erősítve. Az élet megy tovább. Ahogy mostanában szoktam mondani: "C'est la vie."

Nincs nagyon komoly gond apámnál

Ma este megint apámnál voltam. A tegnapi vérvétel eredményei jobbak voltak mint az előzők, de még nem az amilyen lennie kell. De a jó hír, hogy már van javulás. Ma ultranhangos vizsgálat is volt; májrák és eldugult epevezeték ki van zárva, szerencsére. Most szinte 95%-os hogy hepatitis A vagy B. A vírustipust holnapra meg tudják mondani és akkor kezdhetik a gyógyszeres kezelést is. Egyébként észre lehet venni, hogy már jobban érzi magát. Napközben küldözget sms-eket, ami arra utal, hogy unatkozik.

Ma este, egyébként egy nagyon jót beszélgettem apámmal. Évek óta nem volt ilyen. Az én fertőzésemről is esett szó és kiderült, hogy apám nem tudott róla még. Összesen másfél órát beszélgettünk.

Most meg megyek aludni, hullafáradt vagyok.

Apám: irány Szt. László

Vidéken nem tudtak mit kezdeni apámmal. A májfunkciói meg van emelve. Tovább küldték a Lászlóba, továbbvizsgálatra.

Rossz hír?

Nemrég beszéltem szüleimmel. Volt hír, ami kissé megrázott. Apám vette fel a telefont és hangján hallottam, hogy nem érzi jól magát. Ez önmagában nem nagyon dolog szokott lenni, mivel az apám a legkisebb dologtól nem érzi jól magát. Nem hipochonder, csak nagyon alacsony a fájdalom küszöbe, úgyhogy, amikor mondta hogy fáj a feje és hasa, nem voltam nagyon meghatódva. Akkor ijedtem csak meg, amikor azt mondta, hogy szemefehérje besárgúlt és nagyon sárga a vizelete. Erre azt mondtam neki, hogy azonnal menjen orvoshoz. Kiderült, hogy kedden megy ultrahangra, bár jobban szeretném, ha teljesen vérképet is csináltatna. Hát, kedden mindenképp többet fogok majd tudni.

Beszélgetés és szabi

Még nem tüntem el, csak kínlódom az irodában. Kiderült, hogy szabim előtt lenne még bőven munka, amit meg kéne csinálni, illetve, amit nem szeretnék átadni a helyettesemnek. Nem azért, mert nem bíznék benne, hanem azért mert több időben kerülne elmagyarázni, mint magam megcsinálni.

Egyébként kedden érdekes napom volt. El kelett beszélgetnem egyik kolleginával. Már egy ideje sejtettem, hogy bejövök neki, úgyhogy rászántam magam és ebéd alatt elmondtam neki mi is a helyzet velem, vagyis, hogy meleg vagyok. Mivel a beszélgetés már egy pár nappal előtte be volt harangozva, már mindenfélére számított. Csak erre nem... Ebéd alatt párszor el is csendesedett. Kicsit el is húzódott az ebéd. Normál esetben általában 20 perc alatt végzünk, kedden másfél órás volt. A másik témát egyelőre hagytam. Ilyen szempontból, szerintem nem javasolt halmozni a dolgokat. Majd annak is egyszer eljönn az ideje. Egyébként ami érdekes, hogy Hollandiában sosem vettem észre ha egy csaj kedvelt, csak jóval utánna hallottam a pletykákat, hogy xy-nak tetszettem. Itt Magyarországon meg sokkal jobban veszem észre...

Ma napközben, elszaladtam az utazási irodába. Megvettem a búszjegyemet a Bécsi reptérre, úgyhogy az utam most teljesen le van szervezve. Csak annyi hiányzik még, hogy meg kell tudnom az apartman címét Ibizán. Az a holland barátom mondta, hogy eljönn értem a reptérre, de biztonság kedvéért inkább a címet magamnak is leírom, nehogy közben jöjjön valami és nem tud értem eljönni. Vasárnap reggel a 9.-én majd fél hatkor ébresztő, hatkor indulás. Ha minden igaz, kb délután 5, fél 6-ra leszek az apartmanban. Visszafelé szintén időben kell majd kelni, mivel reggel fél nyolckor indul a gép. Azt sejtem, hogy este 23-re otthon leszek, remélhetőleg teljesen kipihenve... Tegnap édesanyámnak elmondtam, hogy megyek szabadságra, Ibizára. Kicsit féltem attól, hogy elmondom, mert olykor mindig annyi kérdést tesz fel: kivel, miért, hova, minek, stb. Most meg csak annyi volt, hogy mikor indulsz, mikor jössz vissza? Lejössz még hozzánk, mielőtt indulsz? Csakúgy csodálkoztam; egy pár másodpercig teljesen el is némultam. Egyébként, egy jobban kezdem észre venni, hogy a kapcsolatom édesanyámmal változik. úgy tünik, hogy végre felnőttként lát, már nem vagyok a "kisfia". Ez nagyából akkor kezdődött, amikor elmondtam neki, hogy HIV-fertőzött vagyok. Nagyából egy év kelett nekem ahhoz, hogy elmondjam. Gondolom attól döbbent rá édesanyám, hogy nem vagyok már gyerek.

Közben be is fejeztem az antibiótikum kúrát, de még mindig úgy köhögök mint elötte. De csak ennyi a bajom. Nem fáj a torkom, csak úgy köhögök, mint a profi bagós. Az lesz majd az érdekes, ha a negyedéves kontrollon a doki majd az fogja mondani, hogy jobb ha abbahagynám a cigizést. De egyébként, már azon is gondolkoztam, hogy ez a fáradtságtól van. Ha kipihenem magam, majd magától elmúlik ez a gond a torkommal. Majd szeptember 17.-én ez ügyben többet tudok mondani.

Uccsó buli

Ma este volt az utolsó bulim Ibiza előtt. Tüzi játék után (igen voltam, és nagyon tatszett) haza mentem, megettem a rakott krumplit, amit a szomszédaszzonytól kaptam ma este, és elmentem megint a bárba. Amikor elkezdett esni, már azon járt az eszem, hogy kell ez nekem? De tegnap este félig meddig megigértem a Mike-nak és Jason-nak, hogy ott leszek még az utolsó estén, elköszönni. Amikor odaértem, kiderült hogy Mike már kidőlt, nem bírta a strapát és lefeküdt, mivel holnap reggel 6-kor indul a repülőjük. Jason azért ott volt Van-el, egy másik sráccal Washington DC-ből. Van péntek este is itt volt már, de más utakon járt. Megint jó nagyokat beszélgettünk, közben meg Jasonnek próbáltam taxit intézni hajnali 4-re. A Zóna Taxi nem vett már fel rendelést és a társaság, amit szoktam használni nem volt elérhető az eső miatt. Kürölbelül fél 12-kor ment vissza az apartmanba, ahol eddig volt. Van-nel még tovább dumáltunk mindenféléről. Kiderült, hogy gyóygszabadalmakkal foglalkozik, jogászként. Barátja orvosnak készül a haditengerészeti kórházban Washington-ban. Közben egy svajci srác hozzánk jött és elég zavaróan viselkedett. Nagyon arrogáns volt, minden jobb volt London-ban (ahol most él) és nem sokára San Diegó-ban költözik. Negyed kettőkor együtt mentünk el, az utcán is beszélgettünk még, amíg egy irányba mentünk.

Miközben egyedül haza sétáltam mindenféle eszembe jutott, ami hiányzik Hollandiából. Nem, határozattan nincs honvágyam, de vannak dolgok amit ott csináltam és itt kimaradnak. Egy tömör példa, hetente egyszer jártak hegedűórára Leidenbe, ami egy 15-20 perces bicikliút volt (szél fügvényében). Még esőben is bicajoztam, hegedű tokjában, hátizsákban, kezemben meg esernyő és úgy pedáloztam be. Közben meg trécelgettem ezzel-azzal telefonon. Már lassan két éve, hogy a hegedűmhöz nyúltam, biciklizni már két és fél éve nem csinálom. Egyébként, mostanában mintha több kedvem lenne a sporthoz. Egy másik dolog, ami hiányzik az evezés. Amikor egyetemre jártam egy pár évig eveztem. Amit abba nagyon szerettem, ha az ember benne van a ritmusban, beszükűl a látóköre, csak az előtte lévő embernek a hátát látja, vízpart meg egy hosszú zöld vagy sötétzöld (attol függ, hogy fűves part vagy nádas melett ment el az ember) és egyre gyorsabban, amig fel nem robban az ember tüdeje és akkor még egy lapáttal rá. És mind eközben tartani kell a ritmust, mert ha valaki nem tartja, akkor lelasítja a hajót, vagy akar fel is borúlhat (ami ősszel vagy télen nem igazán nagy buli, főleg ha 15 km-t kell hazaúszni). Befejezem most ezt. Most itt élek. Itt más dolgok vannak. Megyek aludni, holnap reggel fél hétkor, négy óra múlva, csörög az óra...

Már lassan nem ismerek magamra

Kezd már unalmas lenni, de annak ellenére ma este nagyon jól éreztem magam. Talán kitaláltátok; megint bárban voltam. Tegnap este láttam egy helyes pasit, aki próbált ismerkedni, de mivel nem éreztem túl jó magam (hülye fejemmel üres gyomorra ittam és ideges is voltam) eléggé bunkó voltam vele. Gondoltam ma este megnézem, hogy ott van-e. Ott volt, de nem nagyon adódott lehetőség ismerkedésre, beszélgetésre. Lett volna egy lehetőség, de azt lekéstem, mert haboztam. Mire eldöntöttem, hogy oda ülök melé, már más ült oda és abban a percben gyökeret is eresztet. Még atombombával sem lehetett volna kirobbantani a helyéről. Ide ültem, oda ültem. Közben meg ittam az Amaretto-Colámból (mielőtt elindultam magamba erőszakoltam egy zsemlét és a bennt a városban a Mekinél még egy Cheeseburgert ettem és egy milkshaket ittam. Ez elegendő alapozásnak bizonyúlt, mert a négy Amaretto-Cola nem ártott.

Egy idő után két maci mellé kerültem. Kiderült, hogy Kanadából vannak itt egy párhétre. Az egyik, Les, magyar származású, de már nagyon rég kint él Kanadában, Calgary-ben. Nyolc éve van együtt párjával, Steve-el. Össze is házasodtak. Kiderült, hogy Kanadában is létezik már meleg házasság. Most itt vannak, mivel a Les édesanyát látogatják meg, aki Pesten él. Jól elbeszélgettünk. Olyan egy, fél kettő óra környékén haza mentek és én is készülődtem haza menni, amikor felbukkant két ismerős: Mike és Jason. Előtte a White Party-n voltak az Alteregóban, de nem érezték túl jól magukat. Velük még fél háromig dumáltam. Egyébként, nagyon feltünő voltak az előitéletek oda-vissza. Nem voltak nagy előitéletek, de mindig vannak. Amikor megismertem Mike-ot és Jason-t, eléggé felszinűnek találtam őket, de kiderült, hogy azért nem annyira. Főleg a Mike (az idősebb) nagyon sokat tudott a világról. Végül tíz perccel 3 előtt hazaindultam (igen, megint gyalogoltam, de most egy röpke háromnegyed óra alatt értem haza). Ezek a séták jót tesznek, azt veszem észre magamon, hogy több energiám van és általában jobban érzem magam.

Holnapi programom az lesz, hogy takarítani fogok. Már nagyon kéne. A konyhám olyan, mint egy kis Csernobíl. Szeptember végén jönn a hugom, és szerintem tutti, hogy egy pár éjszakát itt akar aludni. Ha nem csillog-villog minden, jövőre is hallani fogom. Ha beosztom a munkát, meg lesz minden mire ide ér, még ha a hetes kiruccanásomat is beleveszem... Közben 4:23 van. Kéne menni aludni, de abszolút nem vagyok fáradt. Ez majd érdekes lesz a keddi napra nézva. Majd meglátom mi lesz, vagy ahogy angolúl mondják: I'll cross that bridge when I get there.

Nem unatkozom...

Úgy látszik el kezdtem az edzést Ibizára. Megint szép időben jöttem haza és majdnem sikerült berugnom. És csak 1 liter sörtöl! Mondjuk, az könnyen eshet meg, ha az embernek vagy nincs kedve enni, vagy elfelejt enni (igen, mind a két dolog megeshet egy napon). Az este elején három lehetséges tervem volt. Az első, hogy elmegyak ahol tegnap este voltam. A második meg az, hogy találkozom az Mike és Jonas-al az Alteregóban. Az utolsó meg az volt, hogy kiütöm magam és lefekszem. Az első kettő megvolt. A harmadik nem fog már sikerülni, mivelhazafelé menet, 50 perc alat teljesen kijózanodtam. Legalább mára is megvan a napi mozgás.

Szóval, ott kezdtem az estét, ahol tegnap voltam. Volt még valami intézni valóm. Negyed 11-re ott voltam, megittam a két korsó Sopronit. Aztán beszéltem az egyik pultossal és elintéztem amit kelett. Nemrég valaki azt mondta rólam, hogy egy "nagy kedves állat" vagyok. De még egy nagy kedves állat is feldühíthető, ha megvan rá elegendő indok.

Háromnegyed 12-kor leléptem és elsétáltam az Alteregóba. Miután kifizettem a beugrót és megkaptam a karkötőt, lementem és először azt hittem, hogy valami baleset történt. Mintha mindenkinek felrobbant volna a hajszárítója, vagy megrázta volna az áram hajszárítás közben. A divat sosem volt a világom és rájöttem sosem lesz. Majdnem síkítva szaladtam ki a helységből, annyi volt a divatosabbnál divatosabb nyunyóka. Lehet, hogy én nem értem, de nem nagyon bírom a klónokat. Nagyon úgy tűnt, hogy a klóntilalom nem működik. De mivel meg volt beszélve a két sráccal, mégis tovább mentem. Megtaálátam őket és folytatuk a beszélgetést. Meg is néztük a műsort (transvesztitashow volt és utána fellépet egy bizonyos Nikki és Klub 54). Nem is volt rossz. Mondjuk a travishowban láttam egy-két kisebb hibát (Hollandiában egy idejig rendező voltam az egyházi szin-, pantomím- és tánccsapatnál, úgyhogy ilyen dolgokat még mindig észre szoktam venni). Összeségében a show nagyon tetszett, nekem és az srácoknak is. Show után meg tánc volt. Volt egy pár jó dal és táncoltunk egy jó idejig. Végül háromkor léptem le és haza gyalogoltam.

Útközben, a József Nádor téren láttam két turistakoscit. El voltak tévedve. Majdnem oda mentem, hol felajánljam a segítségemet, de az Alterego felé, a Bajcsy-Zsilinszky-n a Bazilika magasságában, megszólított egy olasz ember, hogy merre van az út Bécsbe. Akkor még rendesen lötyögött bennem a liter sőr és bátran kezdtem el mesélni neki az utat franciúl, de már perceken belűl félig-meddig olaszúl is. Lehet, hogy az alkohol segíti a nyelvtanulást... Közben, hazafelé, az alkohol már elpárolgot és siettem haza. De nem is kértek segítséget. Amikor a tér végénél jártam, két nő megszólított, hogy hova megyek. Válaszoltam, hogy haza. Nem mennék el velük egy kicsit, szórakozni kettőjükkel? Erre azt mondtam, hogy, bocsi, de meleg vagyok. Sok mindent lehet mondani Budapestről, de azt nem, hogy unalmas város.

Ezek a séták hazafelé egyébként nagyon jók. Van ideje az embernek végiggondolni a történteket, stb. Útközben még annyi minden jutott eszembe, hogy még írhattam volna vagy négy bekezdést, de szerencsétek van... Mire hazaértem a legtöbbet elfejeltettem. De közben 4 óra 18 lett. Bőven itt az ideje, hogy menjek aludni.

Elkezdődött a hétvége

Nem rég jöttem haza. Ma este úgy döntöttem, hogy elmegyek egyik bárba. Érdekes estének bizonyúlt. Kezdem a végével: fél kettő, három negyed kettőkor indultam haza és csak egy órás gyaloglásomban telt. Legalábbma is megvan a mozgás, mivel ma reggel nem tudtam menni kondizni a csütörtök esti buli miatt. Nem azért, mert be voltam nyomva (ananászlétől eddig még sosem rugtam be), hanem azért mert két bowling party után az izmaim ma strajkoltak. Még a hasam is izomlázas volt! Hazafelé, az utcán találtam pénzt. Ez már a negyedik hét, hogy kint az utcán (vagy buszon) találok pénzt. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha pénzt találsz az utcán az szerencsét hoz....

Ma este időben voltam a bárban, kb. tízre érkeztem. Meg is rendeltem a korsó sört, és lültem, vártam az eseményeket. Negyed 11 lehetett, amikor láttam, hogy a (magyar) exem bejönn a bárba. (ja, tájékotatás képen, összesen két exem van, egy magyar és egy holland. A magyar sráccal olyan három hónpaig voltam. A hollanddal meg nyolc hónapig tartott a kapcsolat). Kiderült, hogy csak pénzt jött be váltani és nem is látott. Még azon morfondíroztam, hogy szólítszam-e meg, vagy sem. Nem szólítottam meg. Nem menekülés volt, hanem a szakításunk eléggé megvidelte őt és nem akartam neki megint felkavarni az egészet.

Aztán, megint egy kis idő után, mellém ült két srác. Az egyik elkezdte rombolni a berendezést (véletlenül) és megkérdeztem, hogy szokása a berendezés rombolása. El kezdtünk beszéltegni hárman. Kiderült, hogy Washington DC-ben laknak. Az egyik srác neve Mike, a másiké pedig Jason. Négy napra vannak itt Pesten, utánna mennek Dubrovnikba és akkor lassan haza. Mindenféléről dumáltunk: meló, politika, Amerikai elnökválasztás, környezet és környezetvédelem. Később kiderült, hogy még többen voltak DC-ből. Mindössze olyan 6-8 fő volt onnan. Nagyon kedvesek volt a Mike és a Jason és szépen múlt az idő. Mielőtt haza indultam volna, megbeszéltük, hogy szombat éjfélkor találkozunk egy másik bulihelynél. Úgy tünik a hétvégém más lesz a tervezettnél...

Antibiótikum

Végre megint végig aludtam egy éjszakát. Eddig legtöbbször minimum háromszor ébredtem fel és nehezen aludtam vissza. Lehet, hogy az antibiótikum segít, amit hétfőn este felírt nekem a doki. Valami teljesen más ügyben voltam nála, köhögnöm kellett és már nézte is a torkomat, mivel, szerinte, olyan köhögésem volt mintha már 50 éve cigiznék. Pedig egész életemben kb 4 cigit szívtam el. Kiderült, hogy elég csúnya torokgyulladásom van. A köhögésen kivül nem nagyon vettem észre, hogy lenne valami baj a torkommal. Most, hogy harmadik napja szedem a pirulákat, a köhögés szépen múlik. Most, hogy már ébren vagyok, megyek kondizni. Most nyit a konditerem.

Ma este nagy buli lesz. Egyik menedzserünk nem sokára megy vissza, haza, az USÁ-ba. A belvárosban csapunk egy bulit az egész részleggel. Nem tudom még milyen állapotban fogok hazatérni... ;-)

U.I.: Nes, megvan a toltő!

Alakulnak a dolgok, lassan, de biztosan

Ma munka után volt a szokásos röplabda. A megszokott bénaságom ma elmaradt és elég szépen röpítettem a labdákat. Ha így haladok, talán harminc év múlva Olimpiai szinten leszek... ;-) De egyébként észreveszem, hogy a rendszeres kondizás segít. A mai két órás edzés után nem is voltam fáradt, pedig pörögtem rendesen. A múlt napokról nem tudok semmi különöset mondani. Hangulatom már nagyon Ibiza felé tart, fejemben már készülődök; mit kell vinnem, mit nem. Közben eldöntöttem, hogy laptopom ezzel az alkalommal itthon marad, úgyhogy egy hétig nem leszek netközelben. Érdekes lesz egy netfüggő alaknak, mint én. Hogy fogom azt kibírni? Majd meglátjuk. Ja, most jut eszembe.. meg kell még keresnem a fényképezőgép töltőjét. Nesnek igértem fényképeket Ibizáról. Most az a baj, hogy nem tudom hova raktam, miután visszajöttem Indiából (ki a fene gondolt akkor arra, hogy 6 hónapra rá szabira fogok menni), úgyhogy, Nes, a fényképek most a töltőn megtalálásán múlnak. ;-)

Most írás közben keresgéltem, de nem találtam. Máskor folytatom a vadászatot... De amit találtam, a régi fehér farmerem, amiből már négy éve kihíztam. Egy próbát merészeltem, és csodák csodája: fel sikerült vennem cipőkanál segítsége nélkül! Hosszú volt az út a 105 kg-ról a mostani 89 kg-ra. Legalább két sikerélményem volt ma: a röplabázás és a farmer. Közben töröm a fejem, hogy hol hagyhattam azt a töltőt. Még két nap van hátra, ebből a hétből. Még nemtom mit csináljak a hosszú hétvége alatt. Megyek aludni, holnap megint korán kelés; reggel találkozom szüleimmel a Nyugatinál, mielőtt elmennék az irodába.

Nem az én napom...

Bár a nagy világproblémákhoz képest, nagyon kis dolgok voltak, ez a hétfő nem nagyon kedvező módon kezdődött számomra. Időben ébredtem fel, kb háromnegyed 7-re ébredtem. Hétkor el is indultam a konditerembe. Oda érve, rájöttem, hogy otthon hagytam a pólómat, úgyhogy vissza haza. Tiszta póló előkeresve, irány konditerem. Az öltözőben rádöbbentem, hogy kizártam magam... Megint vissza, de most vágtatva, mivel attol tartottam, hogy a szomszédasszony elment dolgozni. Szerencsére szabad napos volt ma. Miútán megkereste a pótkulcsot, előszedtem a kulcsomat a vasalódeszkáról és harmadik nekifutás volt. Végülis nyolc előtt tíz perccel voltam a konditeremben. A nagy oda-vissza szaladással már meg is volt a bemelegítés. Nrm kell csodálkozni, ha valamikor el fogom hagyni a fejemet valahol. Bízom benne, hogy a hét hátralevő része ennél jobb lesz. Minden esetre, egy héttel közelebb leszek a szabadságomhoz.

Körvonalazódik a nyaralás...

Ma este beszéltem a holland barátommal, akivel szeptemberben Ibizára mennék. Lefoglalta az utat; szeptember 9-től 16-ig. Holnap reggel meg én el fogok menni az utazási irodába, hogy foglaljak helyet a repülőn. Eddig egy szeptember 8.-a indulás van lefixálva, de remélem, hogy lesz egy szeptember 9.-e indulás is, mert egyébként egy éjszakát egyedül kell majd töltemen. Majd holnap kiderül.

Csend

Most ébredtem... Kicsit elaludtam magam, ami nem csoda, mivel négy után feküdtem le. Nem tudom, hogy miért állt le a hurrikán a fejemben. A két lehetőség: vagy most túl fáradt és kába vagyok, vagy a tegnapi beszélgetés a barátommal Amsterdamból végre helyre rakott mindent. Majd napközben fog kiderülni. Most hogy csend van, számomra kiderűlt mi is volt a bajom. Nem féltékenység, nem türelmetlenség. Féltem. Féltem, hogy az egésznek a végén csak egy nagy seb marad a lelkemben. Éltemben először van az, hogy valakinek ennyire kinyitottam a szívemet és ennyire el tudtam magam engedni. Egyfelől az jó dolog, másfelől nagyon nagy felületet ad sérülésre. Még meg kell tanulnom még jobban megbízni Schatzi-ban.

Ma este megyek röplabdázni. Ha most utánna gondolok, sok kedvem van röpizni. Most írás közben remélem, hogy a Schatzi-vel minden rendben, a "nincs hír az jó hír" alapján. Ma este úgy gondolom, hogy korán próbálok lefeküdni.

Tegnap este egyébként kiderült, hogy az ex-párom Hollandiából jól van. Nagyon el van foglalva a munkájával és a lakása berendezésével. Május elején sikerült vennie, annak ellenére, hogy rokkant nyugdíja van fertőzése miatt. Az elég nagy teljesítmény, szerintem. Egyébként nem kétkedtem benne, hogy sikerülni fog neki. Abszolút nem hülye gyerek. Mielőtt az egyik napról a másikra elvitte a fertőzés az erejét, egy menedzser volt elég nagy részlegen. Sokat és keméyen dolgozott mindig. Amint kiderűlt, a közös ismerősünknél is már érdeklődött utánnam, hogy mi van velem. Szerintem az jó jel, mivel az jelenti, hogy neki csak egy kis idő kell neki és nincs hallálos harag. Részemről az soha nem is volt, de nem tudtam, hogy az ő részéről mi van.

Közben meg rájöttem, hogy tízkor van egy telefonos megbeszélésem a holland és svéd főnökemmiel. Mivel nem tudtam volna időben beérni az irodában, úgy dönöttem, hogy itthonról kezdem a napot. Interneten be tudok jelentkezni a hálózatra és majd a megbeszélés után megyek be. Most be is fejezem, mert közben tíz van.

Emlék...

Miközben keresgéltem a youtube-on, ezt a klippet találtam meg. Amikor egyetemre jártam, ez nagyon menő volt az utolsó évemben. Utánna is, amikor pultos voltam egy meleg diszkóban is sokat hallottam.

Információ: a Hermes House Band diákok voltak a Rotterdam-i egyetemen. Nem csak a zene tetszik, hanem a szöveg is, mivel a szövegnek van ereje: túl lehet élni mindent, ha az ember képes megtartani az érzelmeit (szeretetét). Hirtelen majdnem tíz évvel fiatalabb lettem.

Menekülés vagy szabadság?

Nem mondhatom, hogy ma unatkoztam. Reggel még eléggé gyilkos hangulatom volt, ahogy lehetett már olvasni. Mielőtt elmentem volna az irodába, felhívtam egyik holland barátomat, aki az ország keleti részében él és mint virágkötő dolgozik. Már többször elhívott magával szabadságra, de vagy neki nem volt jó az időpont, nekem nem volt jó, vagy egyéb más probléma volt. Nekem ez a gyilkos hangulat arra utal, hogy kezdek megint nagyon kifáradni és kell egy kikapcsolódás. A virágkötő azt válaszolta, hogy még mindig tervben van az utazás Ibizára.

Az agyam nem nagyon volt a munkámnál ma, de valahogy sikerült lenyugodnom a nap folyamán. Délután felhívtam a kinti főnökömet. Egy kicsit beszélgettünk, aztán megkérdeztem tőle, hogy lehet-e szó arról, hogy szeptemberben egy hetek kivehetek. Az első válasza az volt, hogy inkább ne, mivel a szeptember nagyon zűrös időszak. De másrészt azt mondta, hogy tudja, hogy a múlt hónapok számomra nagyon zűrösek voltak, mivel volt egy pár elég nehéz és különleges feladatom. Következő amit mondott az volt, hogy biztos vagyok-e benne, hogy egy hét elég lesz? Nem akarok még egy második hetet kivenni. Válaszként azt mondtam neki, hogy lehet, hogy egy-két napot pluszban kiveszek, de két hét nem kell. Előtte egy kinti kollegával is beszéltem, aki nekem küldi az anyagok részét és ő meg azt mondta, hogy nyugodtan menjek szabira. Ha a szabim miatt előbb kell beadni az anyagokat, szóljak időben és megoldjuk. Szóval, a kinti kollegák nem csinálnak gondot abból ha szeptemberben mennék.

Este két baráttal beszéltem. Egyik innen Pestről, másik Amsterdamból. Az egyik beszélgetés után megint tombolt a hurikán a fejemben, a másik után meg teljesen lenyugodott. Egy fontos tényező szerintem a nyelv volt. Mivel a hollandban nagyon jól felismerem az árnyalatokat és finom külömbségeket, ezt a magyarban (még) nem ismerem (annyira). Remélem, hogy az éjjel most jól tudok aludni (bár nincs már sok hátra...).

Közben még a szeptemberi kiruccanásról is gondolkoztam. Most menekűlök vagy csak simán megyek szabira, pihenni. Bár lehet, hogy menekülésre hasonlít, keményen megdolgoztam a szabad időmért. Szerintem megérdemeltem ezt a hetes kikapcsolódást (ha összejönn).

Itt van egy klip, amit egy holland együttes csinélt: que sera, sera. Ami lesz, az lesz... Nem jó ha az ember a jövőröl idegeskedik. Úgyis eljönn annak, aminek jönnie kell... ;-)

Gyilkos hangulat

A kondizás nem javított a kedvemen; a sulyak csakúgy repkedtek. Jobb lesz ha figyelmeztettem kollegáimat, hogy ma gyilkos hangulatom van. Csak azt kéne kiderítenem, hogy honnan jött az az álom, ami annyira felvitte az adrenalin szintemet.

Mi ez?

Nem tudom már mi van velem. Az éjjel megint felébredtem. Fél négytől negyed ötig fenn voltam. Sikerűlt visszaaludnom, de most ébredtem és egy nagyon furcsa és nagyon aggresszív álmom volt. Ez se volt még. Megyek kodizni, valahogy túl kell tennem ezen az álmatlanságon. Ki kell fárasztanom magam.

Furcsa hétfő

Érdekes volt a mai nap, ami azzal kezdődött, hogy végre, hetek után, végig aludtam az éjszakát anélkül, hogy óránként felébredtem. Reggel hétkor, óra előtt, fel is ébredtem és elmentem kondizni. Kondizás után, egy gyors zuhanyozás és irány az iroda. Mivel kicsit csúsztam, fél tízkor egyik kollegám felhívott, hogy tudom-e hogy 10-kor van egy telefonos megbeszélésem. És, hogy a menedzser keresett. Fél tíz után 10 perccel a bejáratnál találkoztam a menedszerrel és kiderült, hogy az ügy meg is oldódott.

Délkor vége volt a megbeszélésnek, és ekkor behívott a menedzserem. Amikor behív, sosem lehet tudni mi van. Vagy gáz van, vagy jó hírt közöl. Ma az utóbbi volt. Mivel a munkafolyamat áthelyezése Indiában lezárult és én is hozzájárultam a sikerhez, kaptam egy dicséretet. Amikor kint voltam, februárban, egy Londoni kolleginával végig vittük a tréninget. Emelett még a saját munkámat is megcsináltam, mivel nem volt helyettesem. Ezek szerint feltünt nekik, és most, hogy lezárúlt a folyamat, megköszönt és megdicsért. Ezen kicsit meg voltam lepődve, mivel amikor Indiában voltam, egyszer, kétszer (háromszor? nem tudom már) lecsaptam egy dilit. Az egyik vezetővel úgy veszekedtem, hogy az egyik amerikai kolleganő két napig félt megszólítani. egyébként, azért volt a dili, mivel többször figyelmeztettem a vezetőket kockázatok miatt. Az első három alkalommal nagyon türelmesen elmondtam a következményeket, ha folytatják azt a bizonyos viselkedést. A negyedik alkalomtól már nem voltam annyira türelmes és kedves. Magamban ezt az útat sikertelennek könyveltem el. Ezek szerint nem volt az. Csak úgy néztem, mint a borjú az új kapúra.

Délután a kedvem hirtelen rosszabb lett, mivel Schatzi elutazott szabira. Nem sajnálom tőle a szabiját. Nagyon is megérdemli és kellett is neki. Azért romlott a kedvem rohamosan, mivel egy idejig nem lesz lehetőség kommunikálni vele. Az egyik kollegám (aki ma reggel felhívott hogy mikor szándékozok bemenni az irodába) már szólt is, hogy nagyon savanyú arcot vágok. Ma relatív korán haza is húztam. Hátkor zártam le a gépemet. Ma este meg találkoztam egy csettárssal, benn a városban. Úgy elszaladt az idő, hogy csak most jöttem haza. A találkozás jót tett, mivel mostanra el is tünt a rossz kedvem. közben megettem a kajámat... megyek aludni.

Összehasonlítás

A tegnapi esküvő jó volt, bár eléggé más volt, mint amihez hozzá vagyok szokva holland és belga esküvőkhöz képest. A polgári része nagyon olyan hivatalos, majdnem bírósági targyalásra emlékeztetett. Az esküvőknél, amiket eddig láttam Hollandiában és Belgiumban sokkal közvetlenebbek voltak, személyesebbek. Az is lehet, hogy ez az esküvő pont így sikerült. Nem tudom.

Ja, Schatzi, a jóslatod nem jött be. Nem késtem el, sőt, fél órával kezdés előtt ott voltam. :-P

Az egyházi része is kicsit furcsa volt részemre, annak ellenére, hogy református templomban tarották. Eddig még csak teljes istentiszteletet látam egy egyházi esketésnél. Ez az jelenti minimum egy óra, ének, bibliaolvasás, prédikáció. Tegnap egy fél órás volt, nem volt ének, volt egy idézet a bibliából, rövid prédikáció és aztán az eskűtétel. Sejtem azért volt, mert a násznép fele római katolikus volt, vagy egyáltalában nem jár templomba. Egyébként rádöbbentem megint, hogy mennyira nagy nyomot hagyott a múlt rendszer. Hollandiában a kereszténységröl való tudás alapismeretnek számít. Tegnap tőlem kérdezték a kollegák mi mit jelent, stb. (útközben katolikus, luteránus és református templommal találkoztunk). Mondhatom, hogy a tegnapi nap tele volt új élményekkel.

Visszafelé a volt főnökömmel mentem villamoson. Mivel mind ketten nem mentünk a vacsorára és közel hat óra volt, eléggé ki voltunk éhezve. Úgy döntöttünk, hogy el megyünk vacsorázni. A villamoson elég jól elbeszélgettünk a hitről, a melegségröl, kapcsolatokról. Hét óra volt már amikor mind ketten haza mentünk. Eléggé ki voltam fáradva, pedig nem nagyon csináltam semmit egész nap.

Hétvége

Tegnap nem is volt annyira vészes mint gondoltam a nap elején. Este nyolcre végeztem, meg volt minden. A városnézés a hollandokkal meg jó sikerült. Legalább azt mondták, hogy nagyon tetszett amit mutattam nekik. Először villamossasl elmentünk a lánchídig, a Budavári siklóval felmentünk a várba, a palotátol megnéztük a kilátást, elsétáltünk a Mátyástemplomig, le a lépcsőkön a halászbástyánál, át a Lánchídon a Bazilikához. Földalattival elmentünk a Hősök terére és aztán vissza. Kicsit késtem a telefonos konferenciámról, de annak ellenére is még rekord idő alatt megvolt. Összesen három óra alatt megvolt a kis túra.

A nap vége felé édesanyám még felhívott. Vérvétel után mondtam egyszer, hogy eredméynt majd augusztus 3. kapom és megkérdezt, hogy hogy vagyok és mi volt az eredmény. Miután elmondtam a számokat, rákérdezett, hogy ez mit is jelent így. Röviden is tömören elmondtam neki és úgy tűnt, hogy meg volt vele elégedve.

Közben ma meg készülődök egy esküvőre. Egyik kollegináé. Közben még be is kéne vásárolnom és ma reggel meg kellemetlen meglepetés ért. A hűtőm nem hűt, hanem fagyaszt... majd esküvő után azzal is kéen foglalkoznom. De most az van, hogy a reggelim megfagyott. Közben már kivettem, hogy megolvadjon a fél liter joghurt, de mire az megolvad, lassan ebédelni kell... Asszem kiugrok a közértbe egy pár zsemléért.

3. negyedév eredményhirdetés

Szép jó napot (vagy estét) kivánok kedves olvasóimnak!

Ma fél nyolckor voltam a Lászlóban, a júliús végi vérvétel eredményéért. Az abszolút CD4-szám nagyábol szintem maradt az előző számhoz képest (738, múltkor 729). Vizsont a relatív CD4-szám 29,5%-rol 22%-ra süllyedt. Ha visszanézem a számokat május 2006-ig, elég nagyokat szoktak ugrani (legmagasabb 1092, legalacsonyabb 702), úgyhogy a mai eredmény nekem nem ad nagyon okot az aggodalomra. Elég normális dolog, hogy ingadoznak a számok.

Majd október végén lesz a követkető randi Nelly-vel vagy Ágival, vérvételre.

A mai naptól kicsit félek... húzós lesz. Ma, nap végére, van egy határidőm, de közben itt Magyaroországon vakációzik egyik legnagyobb (belső) ügyfelem. Ma reggel bejönn az irodába, rövid megbeszélésre. Utána meg elviszem őt és csoportját és megmutatom nekik a várost. Aztán 2-re vissza kell érnem, egy telefonos megbeszélésre. Na, most be is fejezem, bele kell húznom, hogy időben mindennel végezzek.

Non ! Rien de rien

Ma reggel ezzel a szöveggel ébredtem és ma szinte egész nap már a fejemben van.

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
Ni le bien qu'on m'a fait
Ni le mal tout ça m'est bien égal !

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
C'est payé, balayé, oublié
Je me fous du passé !

Avec mes souvenirs
J'ai allumé le feu
Mes chagrins, mes plaisirs
Je n'ai plus besoin d'eux !

Balayées les amours
Et tous leurs trémolos
Balayés pour toujours
Je repars à zéro

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
Ni le bien, qu'on m'a fait
Ni le mal, tout ça m'est bien égal !

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
Car ma vie, car mes joies
Aujourd'hui, ça commence avec toi !

Paroles: Michel Vaucaire. Musique: Charles Dumont 1961© Eddie Barclay / SEMI

Ki vagy?

Ki vagy?

Egyik szemed mosolyog, másik sír.

Ki vagy?

Fejeden látom álarcok ezreit; ismerlek, de még sem.

Ki vagy?

Ott látlak mindenhol, mint a kisértet: a villamoson ülve kinézek, látlak. Kirakatot nézve, látlak. Amikor reggel borotválkozom, látlak.

Ki vagy?

Napok óta nem alszom. Aggódom. Gondolkozom. Lebénul a gondolkodásom.

KI VAGY?

Végtelen álom

Úgy elrepült megint ez a hét, mint a fecske a rovarok után. A hétfő vérvétellel kezdődött. Most Ági vette tőlem a vért és nagyon jó kedvében volt. Mindenféléről cseverészett. Augusztus elején kaptam időpontot az eredmények megbeszélésére. Közben még Rózsi is bejött a szobába és mihelyst végzett velem Ági, időpontot kértem tőle a fogászatra, a féléves kontrollra (az egyik dolog amiről nem hittem volna, hogy hiányolni fogom Hollandiából). Aztán megint a mókuskerék az irodában. Nagyon nem volt kedvem vissza menni. A szemben lévő kollegina még mondta, hogy mennyire energikus vagyok. Ritkán van olyan eset, amikor jó szinész vagyok...

Közben egyre jobban elkezdett fájni a nyakam és ráadásul péntekre még be is gyulladt a torkom. Addigra a nyakam már annyira fájt, hogy nem bírtam elfordítani a fejemet. Rég volt ilyen, nagyon utálom. Végül már annyira fájt, hogy felhívtam egy masszőrt és időpontot kértem. Csak fél órája volt, de most legalább fájdalom nélkül fordíthatom el a fejemet. A hirtelen mozdulatok még mindig tilosak... Holnap valamikor délután folytatás, de akkor egy órás kezelést kérek. Utána még mentem szaunázni egy kicsit. A száraz forró szaunában megszólított egy srác, azt mondta hogy nem vagyok magyar... Mi határozza meg, hogy valaki magyar vagy sem? Hát akkor nem vagyok magyar... Most jut eszembe az az édes kis történet, amikor a Teve utcába el kellett mennem a TB-kártyámért. Péntek délelőtt volt, épp zárás előtt háromnegyed órával pottyantam be (szeretem a just-in-time-management-et, ha összejönn). Ott ülök az egyik ablaknál, és egyik ügyintéző kisasszonyal beszélek. Oda jön a portás, szól a kisasszonynak, hogy kell-e még pénztár? Ügyintéző válaszol, hogy nem. Erre a portás enyhén felháborodva: "De ez külföldi, nem?" Mintha nem értenék magyarul (bár ebben az állításban már egyre jobban magam is kétkedem). Az benne az érdekes, hogy a portással egy szót sem beszétem, nem is nyitottam ki a számat, nem hallhatta az akcentusomat.

Közben rájöttem valamire... Nem vagyok magyar sem, holland sem. Külön állatfaj vagyok, még nem vagyok beazonosítva. Nem is várom, hogy beazonosítsanak.

Na, ez a kitérő után, vissza a főfonalhoz. Kedden egy kinti kollegával beszélgettem. Segítettem egy-két dologban, adtam tippeket, stb. Aztán kérdezte tőlem, hogy nem mennék-e vissza Hollandiába? Consulting állásról beszélt. Nagyon megköszöntem, de nem egyelőre még nincs kedvem vissza menni Hollandiába. Nem tudom, hogy valaha lesz-e. Még más dolgokról is beszéltem vele. Fél hétkor, hétkor fejeztük be a beszélgetést.

Miközben ezt most írom, feltettem vizet egy bögre levesnek. Az eredeti terv az volt, hogy főzök krumplis tésztát (édesanyám megcsinálta már az alapot), de nincs kockatészta itthon. Úgyhogy B-terv: egy jó forró, jó sós leves... Remélem, hogy egy kicsit fertőtleníti a torkomat.

Szerdán nem történt semmi érdekes. A csütörtök este nem élte túl a cenzor piros ceruzáját.

Közben csak egy hete volt a szabim, de megint nagyon fáradt vagyok. Valahogy nem volt elég az az egy hét, vagy túl sok dolgon jár az agyam. Néha már arra vágyok, hogy aludjak egy jó nagyot. Akár egy hetet, vagy még többet. Néha a végtelen álom nagyon jól hangzik. Vagy mégsem?

Vége a szabinak (ebben a hónapban)

Ez a hét nagyon gyorsan eltelt. Végülis a szüleimnél voltam, édesanyám már nagyon kérdezte, hogy mikor leszek már ott hosszabb időre, nem csak egy hétvégére. Sokat pihentem... volt hogy napközben egy kicsit ledőltem, hogy pihenjek egy keveset és úgy elaludtam, hogy órákkal később ébredtem csak fel. Szerencsére szüleim háza elég hüvös, úgyhogy nem volt gond a hőmérséklettel, hacsak nem mentem ki.

A szüleimnél rájöttem, hogy már teljesen elszoktam a tévézéstöl. Itt Pesten nekem nincsen tévém és a szüleimnél észre vettem, hogy nincs türelmem végignézni egy programot. Egész héten csak egy dolgot néztem végig: CSI: Las Vegas, ami egyik holland csatornán ment. Egyébként eléggé érdekes, hogy leszoktam a tévézésröl. Régebben nem is lehetett kirobbantani a tévé elől.

Azért nem csak punnyadtam a héten. Szombaton mindjárt az első program, amikor haza értem, az volt, hogy egyik rokontol elhoztuk a könyveimet. Egy idejig ott tároltuk őket, mivel Pesten nem tudtam sehova se tenni, és a szüleimnél meg építkezés volt, úgyhogy ott sem fért el sehol. Az első könyv amit előszedtem a biokémiai könyvel volt az egyetemröl. Diákkoromoban is márnagyon szerettem azt a könyvet. A hét folyamán bele olvastam itt-ott.

Esténként meg a szüleimetsegítettem a kert locsolásával. Jó kis meló volt, általábban egy két, három órás torna volt. Volt a zöldséges kert, hátul, és a virágos kert a háznál. Ezen a héten, az első virágoskert rám volt bízva... Csak most tűnt fel, hogy mennyi növény van ott... angyaltrombitafa, fuchsia, citromfa, fügefa, rózsák, flox... többit már el is felejtettem...

Hétfőn reggel lesz a negyedéves randim a Nelly vagy az Ági nővérrel. Utánna meg irány az iroda... nem is nagyon hiányoltam az irodát... Lehet hogy még több szabi kelett volna? ;-)

Pihenés

Elkezdődött a hét szabadságom. Tegnap és ma olyan láblógatós napok voltak. Mind két napon 10 után mentem be dolgozni és korán léptem le. Csütörtökön fél hatkor sikerült haza mennem, pénteken meg fél ötkor...

Most egy hétig nem leszek gépközelben.

Sok szelén cukorbetegséget okozhat

Sivamantra már írt a szelén hasznos hatásárol HIV-fertőzöttekre. Az a bejegyzés itt találaható. Ebben a cikkben szó van egy új tanulmányrol, amit az USÁ-ban végeztek a szelén hatásairol. Ahogy Shivamantra már leírta, a szelén korlátozza és fekezi a HIV-et a fejlődésében. Ebben a legfrissebb tanulmánybol kiderül, hogy a szelén, túladagolás esetében, 50%-al növeli az esélyt a cukorbetegség kialakulására. A tanulmányban majdnem 8 éven át követtek 1200 beteget, akiknek a fele napi 200 µg szelént kapott. A másik fele placebót kapott. Akik a szelént kapták, 50%-al magasabb esélyük volt cukorbetegség kialakulására. Az orvosok nem javasolják azt, hogy most ne használjunk szelént, csak annyit hogy ne vigyük túlzásba használatát. A szelénnek egyébként enyhe pozitív hastásal volt a rák túlélési esélyekre.

Megvan!

Hogy mi van meg? A francia nyelvvizsgám sikerült! Amitöl féltem a vizsganapom, beteljesült: a délutáni felvonás: a szóbeli nem sikerült annyira jól, de a vizsga három másik része úgy sikerült hogy megvan az teljes vizsga. Majd holnap el kel mennem a bizonyítványért. Ez egyben volt a nap legjobb híre. A mai napot legszívesebben minél hamarább elfelejteném. De hát ez is bele tartozik az életben, hogy mások után össze kell pakolni. Holnap biztos vége lesz már. Utánna még egy pár nap az irodában és megyek szabira. Egyébként szüleimhez megyek vidékre. Ott úgy fogom kezdeni a szabit, hogy leengedem a rendőnyt is végig alszom a napot! (Ha sikerül.)

Pénteken egyébként nagyon meg voltam lepődve. Beszélgettem egy takarítónővel az irodában. Rövid idő után a melegházasságrol is szó esett. Azt álította, hogy szerinte nem lehetne megengedni a melegházasságot, mivel a melegek terjesztik a HIV-et. Egyrészt a logika hiánya döbbentett le eléggé, másrészt az, hogy nem is akart érdemlegesen vitázni a témárol. Ezelőtt rendszeresen beszélgettem vele, és úgy tünt, hogy normális értelmes ember lett volna. Az egészben az a bosszantó számomra, hogy ez a nő évekig kint élt (a volt Nyugat-)Németországban. Ott aztán megtanulhatta volna, hogy egy demokrácia hogyan is működik. Lehet, hogy sokat várok el?

A hétvégén, egyébként, elolvastam a gay.hu-oldalon Gyurcsány bejegyzését Szetey Gáborrol, blogjába. Mióta itt Magyarországon élek, nem foglalkozom a (magyar) politikával. Nekem ez a bejegyzés teljesen értelmesnek tünt. És reménykedem, hogy idővel itt Magyarországon a többség megtanulja azt a viselkedést, ami egy demokráciában élő néphez tartozik. A demokrata élethez tartozik a tüntetés is (és az ellentüntetés), de az is, hogy nem személyeskedünk, nem dobálunk tojással vagy más tárgyakkal.